25

 Sziasztok! Itt az utolsó rész ahogyan ígértem. Annyira fura, hogy vége van ennek a törinek mivel ezt szerettem a legjobban írni. Nagyon a szívemhez nőtt és remélem nektek is :D Ahogy ígértem ma felteszem a novella verseny győzteseket is és tegnap írtam egy novellát szóval már az is olvashatjátok a novella menüpontban és az oldalt is a mai nap folyamán átalakítom ugyanis holnap kezdődik az új törim :D szóval remélem örültök :P

- És itt az egyik finalista banda tagja Liam Payne. - mutatott a műsorvezető a kisfiús arcú srácra aki büszkén intett a kamerába és barna szemei szokás szerint csak úgy csillogtak. Az ember azt hinné, hogy valami bántsa a szívét, de ha jobban megnézzük most teljes szívéből boldog. -Mond csak Liam milyen érzés benne lenne a három legjobban?
- Eszméletlen! - mondta vigyorogva és dobott egyet a haján ami már az imidzsévé vált. - Még mindig nem tudom felfogni, hogy idáig eljutottunk. El sem hiszim, hogy talán néhány nap múlva akár az egész műsort megnyerhetjük.
- A lányok már most meg vannak értetek őrülve. - folytatta tovább a műsorvezető és kacsintott egyet mire a srác zavarba jött. A magánéletéről nem nagyon szeretett beszélni, mivel ahhoz senkinek semmi köze. Elég ha a világ csak annyit tud, hogy a négy srác tényleg a legjobb barátai. - És mond csak Te, hogy állsz velük? - ettől a kérdéstől félt.
- Jól. - válaszolta szűkszavúan a szemem előtt pedig megjelent egy lány. Az a lány akiért néhány hónapja képes lett volna meghalni most pedig a létezéséről sem tud. Összezavarodott és nem tudja mi lesz ez után. Szereti, de az a varázs ami köztük volt valahogy elveszett. A műsor és az éneklés minden erejét elveszi és csak erre tud koncentrálni. Szereti Őt, és nem akarja bántani, de így ennek az egésznek nem lesz jövője. Ahhoz azonban túl fontos a számára, hogy szakítson vele. Sokkal másobb lenne, ha Ő is ebben a világban élne amiben Ő. Nem lennének ellentétek és együtt lehetnének. Akár, hogy is vesszük Ő már nem az a Liam Payne aki egy gimiben jár és hagyja, hogy a foci csapat tagja agyon verjék. Nem Ő már egy feltörekvésben lévő szupersztár akit rajongók vesznek körül és csak úgy megállítsák az utcán és aláírást kéregetnek tőle.
- Esetleg barátnő a láthatáron, vagy a múltból egy régi szerelem?
- Nincs és nem is volt. Még nem találtam meg azt a lányt akit tiszta szívből szeretek. - vont vállat egyszerűen és nem nézett bele a kamerába. Talán most törte össze a lány szívét örökre...

BROOKLYN
- Nem, nem, nem. - a távirányítót a képernyőhöz vágtam arcomról pedig patakokban folytak a könnyek. Letagadott, engem. És még csak megbánás sem volt az arcán. Nem érdeklem. Úgy tudtam, hogy ez lesz.
Minden héten szombaton ott vagyok abban az átkozott stúdióban csak azért, hogy egy pillantást vethessek rá. Eleinte még mosolygott és váltottunk néhány szót, de az utóbbi hetekben az is megszűnt. Mindig leráz, hogy sietnie kell interjúkat meg viedókat forgatni. És itt jön a kérdés, hogy akkor a többiek miért maradtak normálisak? Louison ugyan úgy tudok nevetni mint mindig, Niall még mindig imád enni, Harrynek még mindig el merem mondani a titkaimat és Zayn még mindig imád csesztetni. És Liam? Ő olyan velem mintha egy fertőzési viszketettség lennék akitől minél előbb meg akar szabadulni.
Eleinte fájt, hogy ez történik körülöttünk, de most már kezdek bele törődni. Nem hiszem, hogy így szeretnék vele járni. Szeretem tiszta szívemből, de így...

○○○

A finálén egész végig nem bírtam Liam-re nézni. Ott voltam a nézők soraiban, de egyszerűen fájt azt a tudat, hogy ez miatt az egész miatt örökre elveszíthetem. Szeretem még akkor is ha inkább a karrierjét választja helyettem. Próbáltam Őt kiverni a fejemből, de nem megy. Túl fontos a számomra és örökre az is marad. Ha egyszer valakit tiszta szívünkből megszeretünk nem egyszerű olyan könnyen elfelejteni. Tudom ez az egész most teljesen új neki, de én akár mikor és akár miben mellette állnák. Ha ez az álma akkor nem fogom neki tönkre tenni még akkor sem ha az én szívem darabokra törik.

A fejem csak azért is a színpadra fordult és megláttam. Az arcán nyoma sem volt az eddigi megszokott vidámságnak. Az eddigi műsorok alatt szinte ragyogott a boldogágtól azonban most egy mosolyjt nem lehetett az arcán látni. Talán a stressz, hisz most dől el minden. Akár meg is nyerhetik, és még nagyobb sikerük lesz.
A dalnak vége lett és jött az eredmény hirdetés. Feszülten álltak a mentoruk mellett és várták az eredményt.
- És ma este aki a legkevesebb szavazatot kapta az nem más mint a...One Direction. - mindenki elhalkult. Louis,Niall, Zayn és Harry összeölelkeztek Liam pedig egymaga állt és még mindig kezében tartotta a mikrofonját.
 Harmadikok lettek. Az nem olyan rossz. Igaz nem nyerték meg, de én akkor is büszke vagyok rájuk. Hisz sokra vitték és fogják is. Van jövőjük még akkor is ha fáj arra gondolnom. Lehet ezzel az estével végleg elvesztettem a szerelmemet.
- Nézzük meg a banda legjobb pillanatait...- mondta a műsorvezető, de akkor Liam újra a szájához emelte a mikrofonját és beszélni kezdett.
- Hazudtam! - nézett rá a nézőtérre és láttam ahogy a pillantásával engem keres. Fogalmam sincs, hogy mit akar csinálni, de hülyeséget az biztos. - Hazudtam mikor azt mondtam, hogy nincs barátnőm. Ugyanis van és én mindennél jobban szeretem, de most már lehet felesleges. Elcsesztem mert azt hittem, hogy teljesült az álmom és énekelhetek. Igen teljesült, de én nélküle nem tudok boldog lenni. Szeretem és nem érdekel, hogy átlagos és, hogy imádja a szakadt farmerokat és néha az idegeimre megy, de épp ezért szeretem és szeretni is fogom. Nem érdekel, hogy mekkora sztár leszek Ő mindig az életem része marad. - fejezte be majd eldobta a mikrofonját a földre és egyenesen leugrott a nézők közé és engem vett irányba.
Szívem hevesebben kezdett el verni mikor megállt pontosan velem szembe és barna szemeivel rám nézett. Úgy mint mindig szokott. Tele szeretettel és boldogsággal. Képes volt a fél világ előtt szerelmet vallani nekem. Ez annyira szép volt tőle.
- Liam...- kezdtem el mondani, de Ő közbe vágott.
- Tudom fejembe szállt a sztárság, de megígérem többet ilyen nem lesz. Szeretlek Lyn és ebben semmi nem tud megakadályozni. - mondta mosolyogva.
- Én is szeretlek Te kis Batman. - ugortam moslyogva a nyakába mire Ő felkapott és pördült velem egyet majd mikor végre letett hevesen megcsókolt.
- Most Te mentettél meg engem. - vigyorogta és kifésült egy hajszálat az arcomból. - Csak egyet ígérj meg nekem. Hogy vissza festeted a hajad szőkére.
- Miért?
- Mert Te örökké az én Szőkém maradsz. - válaszolta és ismét megcsókolt.

- Köszöntsék nagy tapsal a One Direction-t. - és a stúdióba öt vigyorgó srác lépett be. Már nyoma sem volt a kisfiús arcuknak hanem helyette kész férfiak lettek. 
Négy év telt el azóta mióta jelentkeztek az X-Factorba, de azóta is ugyan úgy megvannak és még jobban fel vannak kapva. Sorra adják ki az albumokat és koncerteznek. - Fiúk emlékeztek mikor négy éve ugyan úgy ültetek itt csak akkor még meg voltatok szeppenve mert az volt az első interjútok? - kérdezte a műsorvezető az öt srác pedig jót mosolygott. 
Legfőbb az egyikük mivel benne az örökké fájó emléket hagy. Ugyanis akkor majdnem az miatt vesztette el élete szerelmét.
- Liam akkor nem szerettél beszélni a magánéletedről és letagadtad a szerelmi életedet. Azóta mindannyian tudjuk, hogy akkor hazudtál ugyanis volt barátnőd csak épp féltetted a rajongóktól. Mi van köztetek azóta? - a srác büszkén kihúzta magát és vigyorogva a közönséghez fordult majd megpillantotta a szőke hajú lányt aki sugárzott a boldogságtól közben pedig a barátnői kezét szorította.
- Igen akkor féltettem a rajongóktól, de mióta egyszer majdnem lecsukták az miatt mert megtépte az egyik kedves rajongómat aki egy házassági szerződést akart aláíratni velem, rájöttem arra, hogy nem kell féltenem. - kacsintott egyet Liam a lányra aki elvörösödött mikor eszébe jutott a fél éve történt esemény.
- De ki tanította meg az önvédelemre? - kérdezte felháborodva Louis és ránézett a világosszőke hajú lányra aki közvetlen Brooklyn mellett ült. Eleanor tetőtől talpig elvörösödött mikor sokan rá néztek. Szegénynek még hozzá kell szoknia, hogy szerelme egy szupersztár. 
- Álljon meg a menet Lou. Ne büszkélkedj ugyanis Perrienek köszönheted, hogy Te és El össze jöttetek. - mondta Zayn és rosszállóan ránézett barátjára. Igen a két lány végül beadta a derkát és az érettségi bálon nagy nehezen kinyögték a két srácnak, hogy szívesen randiznának velük. Azóta pedig elválaszthatatlanok és mind ketten boldogok.
- És mi van Kimmel? Ő volt a nagy kerítő. - szólalt fel Harry is és küldött egy szexi mosolyot barátnője felé aki lesütötte a szemét mert még mindig zavarban volt fiújától.
De mikor kialakult volna egy kisebb vita a három srác közül, ugyanis szegény Niall a hasát fogta mert szokás szerint éhes volt, de nem tudott most ételhet jutni, a műsorvezető gyorsan közbe szólt.
- Szóval Liam. Minden rendben van most akkor köztetek? - kérdezte meg újból.
- A legnagyobb rendben és nagyban készülünk az esküvőnkre ami Hawaiin lesz. - mondta ki megnyugodva és ránézett barátnőjére közben pedig azon gondolkozott, hogy milyen szerencsés amiért azóta is kitartott mellette.
- Hoppá. Akkor ezek szerint végleg eltökélted magad és úgy gondolod, hogy vele szeretnéd leélni az életedet örökre.
- Én már tizenegy éves koromban tudtam, hogy Ő lesz a feleségem mikor először megcsókoltam. - válaszolta mosolyogva Liam és felállt majd oda ment a lányhoz és lágyan megcsókolta.- Ugye Szőke?

24

 Sziaszttoook. El sem hiszem, hogy ez már az utolsó előtti rész :D olyan fura, hogy megint új törin kell gondolkoznom mivel sajnos ihlethiányban szenvedek :S szóval arra gondoltam, hogy esetleg ha valakinek van valamilyen jó ötlete egy törire akkor nyugodtan írja le a komiban és ha látok benne fantáziát akár még az is lehet az új sztori :D mit szóltok hozzá? de ha nincs az sem baj mert kitalálok valamit :))nem hagylak cserben benneteket azt garantálom...

 

BROOKLYN
És még mindig semmi. Miért nem veszi fel a telefont már több mint két hete? Ráadásul még suliba sem jár. És ami a legfurább mióta Ő nem jár azóta Louisnak, Zaynek, Niallnek és Harrynek is nyoma veszett.
Oké azt megértem, hogy Liam elment Wolverhamptonba- amit még mindig nem akarok elhinni, mivel megígérte, hogy együtt  megyünk- de a többiek? Tuti, hogy nem mentek el vele. Meg ha el is mentek volna miért nem szóltak?
Annyira hülyén érzem magam. Összesen még csak egy hónapja ha járunk és abból jó ha két hétig voltunk együtt aztán lelépett.
Miért van olyan érzésem, hogy titkol előttem valamit. Valamikor már a telefont sem veszi fel, vagy ha felveszi akkor is szűkszavú és percenként elondja, hogy mennyire szeret. Én abba bele pusztulok, ha nem láthatom többet.
Még Louist is képes voltam felhívni, ráadásul még el is bőgtem magam a telefonba, de semmit nem tudtam meg. Soha életemben nem sírtam még fiú miatt. Igen, de Liam nem csak egy egyszerű pasi akit hülyíteni akarok. Mivel én Őt tiszta szívemből szeretem még most is. De mit szúrtam el, vagy valami rosszat mondtam amin megsértődött?
○○○
Szomorúan léptem ki az iskola épületéből. A srácok nélkül magányos vagyok. Nélkülük tényleg most már egy lúzer vagyok. Senkit nem érdekel, hogy mi van velem. Olyan vagyok mintha láthatatlan lennék és én nem is akarok ezen változtatni.
Lesétáltam a lépcsőn mikor a szemem megakadt egy napszemüveges srácon aki mosolyogva felém tartott. Fülig érő vigyor terült szét a számon majd néhány pillanat múlva Liam nyakába ugrottam és csak szorítottam amilyen erősen tudtam.
Kicsit elhúzódott tőlem majd arcomat keze közé fogta és szenvedélyesen megcsókolt. Annyira hiányzott már az érintése az illata, hogy rendesen újra éledtem tőle. Még a haragomat is elfelejtettem. Hisz eljött hozzám.
- Mi történt a hajaddal? - kérdeztem mikor nagy sokára végre szétváltunk és pedig csodálkozva néztem az új hajára. Nyoma sem volt a göndör fürtjeinek hanem helyette tökéletesen ki volt vasalva. De még így is aranyos volt mivel sokkal jobban illett kisfiús arcához.  De nem csak a haja hanem az egész stílusa megváltozott. Menő, drága ruhákat viselt. - Megváltoztál.
- Dehogy is, csak...beszereztem pár új ruhát. - vont vállat egyszerűen majd elkezdte az arcomat simogatni. - Hiányoztál Lyn. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád. - nézett a szemeim közé én pedig csak zavartan mosolyogtam. Ha tényleg ennyire hiányoztam neki akkor miért nem keresett fel és mondta el, hogy hol van.
- Hol voltál? Hetek óta egy szót sem tudok rólad. - vettem kérdőre Ő pedig szégyenkezve lesütötte a szemét.
- Eljössz velem sétálni? Akkor mindent elmondok. - kérdezte én pedig bólintottam egy aprót majd megfogta a kezem az újjaink pedig összekulcsolódtak és úgy kezdtünk el sétálni. Egy közeli parkba mentünk és leültünk egy eldugott padra, hogy senki ne tudjon minket zavarni.
- Hallgatlak. - fordultam felé mosolyogva, Liam pedig egy hatalmasat nyelt. Hú, itt nagyobb baj van mint amit én gondoltam.
- Tudod én mindig szerettem énekelni. Sőt az volt az álmom, hogy egyszer énekes legyek...-kezdte el mondani én pedig rögtön közbe szóltam.
- Mi? Nekem soha nem mondtad. - csóváltam a fejem hevesen.
- Engedd meg, hogy mondjam el. Ne szólj közbe. - szólt rám komolyan én pedig csak unottan megforgattam a szemem. Utálom ha valaki nem engedi, hogy beszéljek. - Szóval az volt az álmom, hogy énekes legyek és ez most...teljesült. - becsukta a szemét miközben beszélt. Oké totál össze zavarodtam. Mi köze van az álmának az eltünéséhez?
- Csak nem találkoztál Justin Bieberrel és most együtt fogtok énekelni. - kezdtem el bután nevetni, Ő pedig rosszállóan rám nézett.
- A srácokkal beneveztünk az X-Factorba és bekerültünk az elő műsorba. - újságolta és elnevette magát a hatás kedvéért. Az én szám a földet súrolta mikor ez a mondat elhagyta a száját. Jelentkeztek egy tehetségkutató műsorba és mostantól minden héten a fődíjért fognak harcolni. És én erről miért nem tudtam? Jó persze örülök neki, de ez nem vicces. Ez a műsor a sztársággal jár ami rám nézve nem jó. Mi lesz akkor ha aztán már nem leszek elég jó neki? Tökéletes élete lesz amiben én már nem fogok bele férni.
- Ugye most csak hülyülsz? - kérdeztem és azt vártam, hogy a képembe nevet majd megcsókol. De nem ez történt. Hanem megigazította a haját persze óvatosan nehogy tönkre mennyen. Rögtön tudtam, hogy igazat beszél hisz csak rá kell nézni. Az új stílus, új haj megváltozott pedig a műsor még csak most kezdődik.
- Nem. Mikor haza jöttünk Hawaiiról a fiúk rögtön ezzel fogadtak. Először nem akartam bele menni mert féltem attól, hogy esetleg tönkre fog menni a kapcsolatunk. De aztán rá beszéltek és azt mondták, hogy lehet el sem jutunk az élő műsorig. Végül bele mentem, de csak úgy, hogy Te nem fogsz tudni róla mivel lehet nem lesz semmi jövője...
- De lett...- kezdtem elveszíteni a fejem.
- Igen. Hidd el nagyon sajnálom, hogy hazudtam neked. - nézett a szemeim közé sajnálkozva és szomorúan.
- Szóval ezért tűntél el hetekre. - sóhajtottam fel.
- Igen. Először ott volt a tábor, aztán a mentorok háza most pedig az élő műsor és két nap múlva költözünk be az X-Factor házba. - mondjátok azt, hogy félre értettem és nem azt mondta, hogy két nap múlva elköltözik tőlem.
- Elköltözöl? - kérdeztem akadozó levegővel. Ilyen nincs.
- Muszáj addig amíg a műsor tart. Lyn ez még semmit nem változtat. Én ugyan úgy foglak szeretni. - nyúlt a kezem után, de én elkaptam és felpattantam tőle. Nekem ez túl sok. Azt hittem, hogy tényleg szeret és most kiderül, hogy egy ostoba műsort választ helyettem.
- Liam ez nagyon is sokat változtat. Hisz nézd meg még csak el sem kezdődött a műsor, de te máris elfeledkeztél rólam. Mi lesz akkor ha beköltözöl a villába és csupa híres ember fog körül venni. Nem hinném, hogy én bele tudnék férni az idődbe. - fájt kimondanom ezek a szavakat, de ez volt az igazság.
- Jaj ne butáskodj. Szeretlek és soha nem szorulnál háttérbe. Te mindig az én Szőkém maradsz...- mosolyodott el, de engem nem tudott meghatni.
- Ezt csak most mondod. Könyörgöm nézz magadra. Méregdrága ruhák, szexi stílus, dögös haj...
- Ugyan már. Ez...semmi. Csak azért csinálták mert mostmár az utcán is fel fognak ismerni. - vont vállat egyszerűen.
- Hát ez ez. Végül pedig rájössz arra, hogy nem kellek neked mivel csak egy átlagos lány vagyok...- sóhajtottam fel majd rá néztem. - Semmi sem lesz ugyan az. Te két nap múlva elmész én pedig maradok.
- Azt hittem ez a két nap tökéletes lesz és mind ketten élvezni fogjuk. - nézett rám.
- Hogyan tudnám élvezni mikor a srác akit szeretek elmegy és az álmát valósítsa meg? - néztem azokba a gyönyörű barna szemeibe amik most tele voltak bánnattal. Végül sarkon fordultam és sírva haza felé vettem az irányt...
○○○
Liam a nap folyamán szinte minden percben hívott miközben én az ágyamon feküdtem és sírtam. Elmegy és sztár lesz belőle én pedig maradok. Végül pedig elfelejt és nem is fog rám emlékezni. Dögös barátnői lesznek és milliók fognak érte megőrülni. Én nekem pedig csak maradnak az emlékek és az üresség. Soha egy fiút sem fogok annyira szeretni mint Őt. Olyan keveset lehettem vele a hülye eszem miatt.
Két napom maradt, hogy vele lehessek aztán csak a képernyőn kersztül láthatom.
Csessze meg akkor mit csinálok még mindig itt? Vele kellene lennem és támogatnom nem veszekednem vele.
Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat és mikor a fürdőbe értem  a szemem megakadt az új hajamon. Átfestettem méghozzá barnára. Minden megváltozik úgy ahogy én is.
Szinte már szaladtam Liamék házuk felé. Az anyukája nem kérdezett semmit csak mosolyogva mondta, hogy a szobájában van.
Rögtön hangosan bekopogtam és vártam, néhány perc múlva pedig megjelent előttem, de arca könnyázott volt. A szívem össze szorult mikor megláttam ezért rögtön a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
- Szeretlek és szeretni is foglak még akkor is ha szupersztár leszek. - mondta és éreztem leheletét a nyakamon.
- Tudom. - mondtam és elhúzódtam tőle majd levettem a fejemről a kapucnit az ő szemei pedig kitágultak.
- A...a ....hajad. - nyelt egy nagyot én pedig csak kuncogtam. - Barna lett. De ez nem ér mert most már nem szólíthatlak Szőkének. - mondta csalódottan.
- És most már énsem játszhatok a göndör fürtjeiddel. - mondtam szomorúan a kivasalt hajára célozva.
- Semmi nem fog változni. - nézett a szemem közé miközben ledöntött az ágyára és hevesen megcsókolt. - Te örökké az első szerelmem maradsz. - mondta....

23

 Itt a napi friss rész. a törienek szerdán vége és én akkor fogom kihirdetni a novella verseny győzteseket. Szóval akik elküldték e-mailben a kész novelláikat gondoltam megkérdem, hogy mindenkinek azt a nevet-e írjam ki amit ott ki mutat? nehogy aztán megsértődjetek, vagy ilyesmi :D Ó és komizzatok!

LIAM
- Hogy mi? Várjatok, még egyszer....HOGY MI? - fordultam a négy srác felé akik kényelmesen el voltak helyezkedve az ágyamon.
- Jelentkeztünk az X-Factorba. - válaszolta ismét tiszta nyugodtan Harry mintha az normális lenne, hogyha valaki megy egy tehetségkutatóba. Az ember esze megáll. Elmegyek kirándulni, össze jövök azzal a lánnyal akit szeretek, boldog vagyok és mikorra haza jövök a barátaim beállítnak és boldogan újságolják, hogy jelentkeztek egy tehetségkutató műsorban mint egy banda.
Jó ezzel magával nem is lenne gond, mivel nem is egyszer átfutott az agyamon, hogy jelentkeznem kéne mivel tényleg jó hangom van. Vagyis a családom szerint. És mindig szerettem volna énekes lenni.
Igen ám, de ez mind akkor volt még mikor nem jártam Lynnel. Két hete vagyunk még csak együtt, ez olyan kevés idő. Ha most jelentkezek akkor Ő háttérbe szorul.
- És mégis minek? Vagyis...jó énekelni. De Ti is? - próbáltam értelmesen felfogni a helyzetet, de nem ment. Örültem neki viszont elleneztem is.
- Na ná. Tök jó buli lesz. - vigyorgott Zayn és lepacsizott Niallel aki még mindig a kezében tartotta a jelentkezési papírt amin ott virított a nevem és az Ő nevük is. - Haver ez az álmod és a mienk is. Tehetségesek vagyunk.
- Honnan tudjátok, hogy ez az álmom? - kérdeztem.
- Én már akkor tudtam, hogy van érzéked a zenéhez mikor először találkoztunk a Nando'sban és kikoktattad Niallt. - bólogatott hevesen Louis. Szóval ez az egész már ki volt tervel úgy, hogy én nem tudtam róla.
- Az még semmit sem jelent. - vont vállat egyszerűen.
- Igazad van. Csak megfeledkeztél anyukádról és az Ő videóiról amik rólad készültek mikor Te énekeltél. - mondta vigyorogva Niall. Köszi anyu rendes vagy, de komolyan. Pedig már azt hittem, hogy leszokott arról a szokásáról, hogy mindenkinek a gyerekkori videóimat mutogassa.
- Az eszem megáll. Két hétre megyek csak el otthonról, és ti az alatt megbolygassátok az egész életemet. - fújtattam mint egy macska és duzzogva hátra dőltem a székemben.
- Ne kéresd már magad Liam. Tudjuk nagyon jól, hogy szíved szerint benne vagy. Tudsz énekelni és nagyon sokra vihetnéd velünk. Talán még meg is nyernénk. - mondta olyan hangnemben Harry ahogy én még soha nem hallottam beszélni. Végig néztem rajtuk és láttam az arcukon az eltökéltséget. Akarják és most én legyek az aki össze dönti az álmaikat?
- És Lyn? Srácok annyit próbálkoztam nála és most végre össze jött. Szeret engem és én is őt. Nem mondhatom csak úgy meg neki, hogy hé bocsi, de megyek az X-Factorba énekelni mert ez az álmom. - mondta komolyan és inkább bele sem gondoltam, hogy mit szólna.
- Ha tényleg szeret akkor melletted van és támogat. - vont vállat egyszerűen Niall amiben igaza volt.
- Meg aztán lehet el sem jutunk az élő műsorig szóval ne szólj neki. - tette hozzá Zayn. Van benne valami. Addig nem kell tudnia róla és ha sikerülne akkor elmagyarázom neki, hogy ez még semmit nem fog változtatni a kettőnk kapcsolatán.
- Szia...sztok. - nyitódott az ajtó és megjelent a maga mosolygós arcával Lyn. Meglepődött mert szerintem nem számított rá, hogy a srácok is itt lesznek.
- Szia tündérke jöttél Rómeóhoz? - kérdezte vigyorogva Zayn én pedig vállba ütöttem és oda mentem a barátnőmhoz. Figyeled: barátnőmhöz. Annyira jó érzés kimondani és oda menni hozzá meg megcsókolni úgy, hogy senki előtt nem kell letagadnom az érzéseimet.
- Khöm...gyerekek is vannak a szobábam. - köszörülte a torkát Lou és még csak ránks sem nézett úgy ment ki a szobából. Jó ebbe aztán meg már mi ütött? Szerencsére a többiek is követték a példáját.
- Aztán csak okosan tubicáim. - kacsintott Niall én pedig felmutattam neki a középső újjamat mire Ő kiöltötte rám a nyelvét és végül becsukta maga után az ajtót.
- Hiányoztál. - suttogtam Lyn fülébe mikor végre valahára magunkra maradtunk. Mosolyogva kulcsolta össze kezeit a nyakam köré én pedig ledőltem az ágyra és végre valahára megcsókolt.
- Mi volt ez a nagy összejövetel? - kérdezte végül mikor a mellkasomon feküdt én pedig egy szőke hajával játszottam. Utálok hazudni ráadásul neki még szarabb, de most nem tehetek mást. Lehet ennek az egész jelentkezésnek semmi jövője nincs. Akkor meg mindek keverjem meg a dolgokat.
- A kirándulás érdekelte őket. - válaszoltam szűkszavúan és még mindig a hajával játszottam. - ...tudod nehéz nekik felfogni, hogy Te vagy a barátnőm Szőke. - tettem hozzá vigyorogva mire Ő villogó tekintettel nézett rám. Elfeledkeztem róla, hogy még mindig utálja ha Szőkének hívom.
- Ne hívj így. - mondta.
- Miért? Hisz pont illik rád. - kacagtam Ő pedig csak a szemeit forgatta.
- Mert utálom a hajamat. Legszívesebben átfesteném barnára. - gondolkozott el én pedig a hajába pusziltam.
- Te még úgy is gyönyörű lennél. - néztem a szemébe mosolyogva és szorosan magamhoz húztam majd megcsókoltam...
○○○
- Fő a nyugalom. Bemegyünk elénekeljük és...- kezdte el tördelni a kezét Niall. Igen ma van a válogatás London egyik stúdiójában. Soha nem voltam még ennyire ideges. Talán ma valóra válik az álmom. Vagy nem. Mennyivel jobb lenne ha Lyn is itt lenne.
Szegénykémnek azt hazudtam, hogy el kell mennem a nagyimhoz mert beteg. És el is hitte.
- ...és tovább jutunk. - mondta keményen Harry. - Srácok ez az egy esélyünk van. Szeretünk énekelni, tehetségesek vagyunk szóval menni fog. - nézett ránk és most mindenki egymásra néztünk majd bólintottunk egyet.
- One Direction! - kiáltotta el magát Louis. Igen a banda neve ami minket jelképez. Egy célunk van mégpedig a zene. Harry ötlete volt. Eleinte nem tetszett, de most már megbékéltem vele. Hisz kit érdekel a név? Az a lényeg, hogy a barátaimmal lehetek és  énekelhetek.
- Ti jöttök. - jött ki egy statiszta és mindannyiunk kezébe egy mikrafont nyomott.
Egymás után indultunk fel a színpadra és álltunk meg a zsűri előtt. Mikor elkezdődött a zene és elkezdtünk énekelni mindannyian bele tettük a szívünket és mikor vége lett meglepetten néztük, hogy mind a négy zsűri állva tapsol.
- Négy igen. Tovább jutottatok...
○○○
Azzal az egy mondattal az életem egy csapásra megváltozott. El kellett mennünk az X-Factor táborba ahol a cél az volt, hogy eljussunk a mentorok házáig. Boldog voltam amiért bekerültünk, de ez még több hazudozással járt. Lyn pedig nem hülye lány. Rá fog jönni és én nem szeretném, hogy mástól tudja meg. Én akarom elmondani neki mivel szeretem és kitartok mellett akár mekkora sztár is lehetek.
Naponta hívott én pedig féltem felvenni neki a telefont. Szörnyű érzés volt. Végül eldöntöttem hogyha bekerülünk a mentorok házába elmondok neki mindent, de addig nem.
- Ne játsz vele Liam. - hallottam meg Lou hangját miközben én a stúdióban ültem egy lépcsőn és az egyik közös képünket nézegettem ami még Hawaiion készült. Akkor annyira tökéletes volt minden. - Brook eleget szenvedett már nélküled is. - ült le mellém és újra azzal a komor arcával találtam szembe magam mint mindig amikor Lyn szóba kerül.
- Tudom és én nem is akarom megbántani. - válaszoltam.
- Most mégis azt teszed. - mondta fagyosan én pedig nem értettem mire céloz. - Tegnap késő este zokogva felhívott és azt kérdezte, hogy mit csinált amiért Te nem beszélsz vele.
Remek most már Louban is jobban megbízik mint bennem. Elvesztettem az irányítást az életem felett. Én nem akarom elveszíteni Őt, de az álmomat sem akarom feladni. Túl fontos mind a kettő.
- Mit mondtál neki? - kérdeztem csendesen.
- Azt amiben megeggyeztünk. - válaszolta egyszerűen. - De sokáig nem fogja elhinni. Gondolj bele milyen rosszul fogja érezni magát ha megtudja, hogy a pasija jelentkezett az X-Factorba.
- Ha ma tovább jutunk, beszélek vele. - határoztam el magam keményen.
- Ideje lesz, mert ha nem én mondok el neki mindent. - most Louis megfenyegetett engem? Ezek szerint igen és igaza van. A barátnőm illő neki tudnia mindenről.
Mondanom sem kell, hogy bekerültünk a mentorok házába szóval ha onnan is tovább jutunk akkor irány az élő műsor és talán még meg is nyerhetjük.
De engem most ez nem érdekel. Beszélnem kell Lynnel...

22

 Szióó! El sem hiszem, hogy már csak három rész van :/ de én már elkezdtem írni az új törit és nagyoon büszke vagyok rá:D egyébként tegnap valaki írta, hogy kövessem vissza twitteren, de sajnos nem találtam meg. szóval ha esetleg mégegyszer leírnád pontosan a neved szívesen vissza követlek xD komizniii ér

LIAM
És megcsókoltam...vagyis jobban mondva Ő csókolt meg, de akkor is megtörtént. Ezt még fel kell dolgoznom. De nem megy mivel ez egyszerűen hihetetlen.
Újra érezhetem puha ajkait és annyira szoríthatom magamhoz amennyire csak tudom, és senki nem tud benne megakadályozni. Még Harry sem és Louis sem. Nem kell azon rágnom magam, hogy esetleg elvehteik tőlem mivel ezzel a csókkal most minden világossá vált számomra. Kellek neki még ha fél is a szerelemtől. De akar és ez ellen nem tud mit csinálni.
Istenem mióta vártam már erre a pillanatra. És most megtörtént. Persze ésszel kell lennem mivel vissza kell még jutnunk a hotelba, hogy anyáék ne vegyék észre, hogy kiszöktünk. De ha észre vennék az sem érdekelne mivel csókolóztunk.
Mikor elváltak ajkaink szemei csillogtak én pedig megfogtam a kezét mosolyogva az újaink pedig össze kulcsolódtak és úgy indultunk vissza a hotelba. Nem nagyon beszéltünk hanem helyette élveztük az éjszakát. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezután kettőnk között, de szerintem barátság már nem. Annál sokkal erősebb kötelék köt minket egymáshoz.
A folyosóra érve nesztelen léptekkel indultunk el a szobáink felé. Én mentem elől és figyeltem, nehogy véletelnül zajt csapjunk.
De így is lebuktunk. Épp ki akartam volna nyitni az ajtót mikor anyámék szobája ajtaján nyílt a kilincs. Lyn fájdalmasan megszorította a kezem és vissza húzott a lifthez mintha ez most sokat segítene rajtunk. Anyának a fülei olyanok mint a sasoknak. Egy apró lépést is észre vesz.
- Most mi lesz? - nézett rám aggódva én pedig a fejemet törtem. Tudtam, hogy ez lesz. Az én szüleimet nem lehet csak úgy átverni. Túlságosan féltenek engem. De azt sem akarom, hogy Lyn bajba kerüljön megint.
- Vetkőzz! - parancsoltam és addigra én már levettem a cipőm meg a zoknim és a nadrágommal vacakoltam. Lyn kővé dermedve állt és nézte azt ahogy épp egy szál alsó gatyára vetkőzök. Tudom én, hogy szexi a testem, de szerintem nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy a nyálát csorgassa.
- Hogy mi? - kérdezte értetlenül, de mikor szúrósan ránézetm inkább követte az utasításomat. Könnyű dolga volt mivel csak egy ruha volt rajta amit egyszerűen le tudott venni, így néhány másodperc múlva bugyiban és melltartóban állt előttem és az arca lángolt mivel annyira zavarban volt. Magamban jót mosolyogtam rajta mivel tudom nagyon jól, hogy szégyenlős.
Azonban most nem erre kell koncentrálnom. Kivettem kezéből a ruháit és az enyémekkel együtt egy közeli virág mögé dobtam majd gyorsan vissza mentem Lynhez és egy határozott mozdulattal a hátamra kaptam pont akkor mikor anya utol ért minket.
Megtorpant és szúrós pillantásokkal mért végig minket. Jó tudom elég hülyén festhetünk a folyosó közepén félmeztelenül, de szerintem jó ötlet.
- Liam. Mond csak mit csinálsz hajnali három órakor a folyosó közepén a válladon Brooklynnal félmeztelenül? - kérdezte és olyan volt mintha bele látna a gondolataimba.
- Lyn alvajáró. Épp a mosdóból jöttem mikor észre vettem, hogy megy előre és csukva vannak a szemei. Gondoltam utána megyek és megnézem mi baja van. És akkor láttam, hogy alszik. - meséltem tiszta hihetően és hallottam ahogyan Lyn horkant egyet ezért direkt megcsíptem.  - Azt pedig Te is tudod, hogy az alvajárókat nem lehet felébreszteni. - tettem hozzá a hatás kedvéért.
- És ezért vagytok mind ketten alsóneműben. - mondta keményen anya. Miért vág neki ilyen élesen az esze?
- Azt nemtudom, hogy Ő miért alszik félmeztelenül, de azt tudom, hogy én miért. Ebben a melegben én hőgutát kapok. Ne várd el, hogy pizsiben aludjak. - mondtam felháborodva majd lassan elmentem anya mellett és Lyn szobáját vettem irányba, de előtte még rá néztem anyára. - Vissza viszam a szobájába és megyek aludni. - mondtam majd gyorsan bementem a szobába.
Persze Lyn rögtön szólásra nyitotta a száját, de én lepisszegtem mert volt egy olyan érzésem, hogy anya még a folyosón áll. És igazam is volt mivel csak néhány perc múlva csapódott a szobájuk ajtaja.
- Te nem vagy normális. - állított nekem Lyn és a combjára mutatott ahol egy vörös folt éktelenkedett. Ja persze, biztos ott csíptem meg. - Fáj!
- Bocsi, de nem volt jobb ötletem. - néztem rá sajnálkozva. - Az a lényeg, hogy bevette.
- És muszáj volt ilyen erősen megcsípned? - tette derekára a kezét.
- Igen mivel akkorát horkanottál, hogy szerintem meghallotta. - mondtam csípősen és a kilincsre tettem a kezem. - Egyébként megint megmentettelek. - kacsintottam egyet és becsuktam magam után az ajtót és egyenesen az ágyamat vettem irányba.
Tényleg igaza van Lynnek Ő mindig bajba kerül én pedig mint a Batman segítek rajta boldogan.
○○○
Reggel mikor felöltöztem rögtön lementem az étterembe ahol reggelit tálalják, de út közben gondoltam megkeresem a ruháinkat. Mikor oda értem a virághoz a ruháinknak hűlt helye volt. Nem nagyon zavar mivel lehet Lyn előbb felkelt és bevitte a szobájába.
Azonban mikor leértem és az egyik asztalnál csak anyámat találtam rossz előérzetem támadt.
- Jó reggelt. - köszöntöttem és leültem vele szembe. - Apa? Lyn?
- Apád elment egyet fürdeni, Brooklyn pedig még alszik. - válaszolta miközben egy pirítóst kentem magamnak. Szóval nem Ő vitte el a ruhákat, de akkor ki. - Ó ha a ruháitokat keresed a szobámban vannak. - mondta mintha gondolatolvasó lenne. Tessék és a félelmem bevállt.
- Eh...öhm...köszi. - kezdtem el dadogni. Megint magyarázkódhatok.
- Hallgatlak fiam. És ha kérhetem rövidre fogd. - mondta keményen én pedig lesütöttem a szemem. - Ha engem kérdezel szerintem még fiatalok vagytok a szexhez, de ti tudjátok. - a számban lévő narancslét az asztalra köptem mikor meghallottam anya szájában a szex szót. Szóval Ő azt hiszi, hogy én és Lyn az éjjel azt csináltuk.
- Te Jó Ég, anya. Félreérted. - csóváltam a fejemet.
- Mindig is tudtam, hogy odáig vagytok egymásért, de azért lehetnétek egy kicsit diszkrétebbek. Pélául ilyet az ágyban szokás nem a folyosón. - kész, végem van. Az anyám ki oktat engem! Valaki mentsen ki engem.
- Anya nem történt semmi...
- Hát persze, hogy nem. - mondta vigyorogva és kacsintott egyet pont akkor mikor Lyn leült mellém. Persze többet nem szólt csak lopva ránk pillantott szegény lány pedig nem értette mi történik körülötte. Jól is teszi, mivel az anyám megbolondult.
○○○
- Ha kellenek a ruhák az anyámnál vannak. - világosítottam fel Lynt mikor a tengerparton sétáltunk a naplamentében. Olyan gyönyörű volt minden.
- Micsoda megtalálta? Jaj ugye nem buktunk le? - kérdezte ijedten én pedig csak a fejemet csóváltam. Szerintem joga van tudni, hogy mit hisz anya.
- Nem. - csóváltam meg a fejem és bele mentem a vízben,de csak annyira, hogy a lábaim legyenek vizesek. - Azt hiszi, hogy a folyosón szexeltünk. - mondtam, belőle pedig hangos nevetés tört fel.
- Ez most komoly? Nem nézném ki belőle, hogy ilyeneken gondolkozik. - nevetett közben pedig a homokot taposta.
- Meg azt is mondta, hogy Ő mindig is tudta, hogy mi odáig vagyunk egymásért...
- Ezt meg honnan gondolta? - nézett rám Lyn és láttam a száján azt a huncut mosolyt. Csak hülyéskedik és azt akarja, hogy figyeljek fel rá.
Hát ha tényleg ez a vágya akkor megkapja. Felé rohantam és mikor kellő távolságba értem felkaptam majd a vízbe futottam vele és bele dobtam. Hangos sikítozás közepette kijött a vízből és homokba ült én pedig rá ugrottam és elkezdtem csikizni. Az egész haja homokból állt, de nem zavarta.
Mikor észre vettem. hogy kifullad fölé másztam és úgy néztem tökéletes arcát. Nem tudom mit kéne most csinálnom. Talán az lenne a legjobb ha elmondanám mit is érzek iránta valójában. De mi van akkor ha Ő nem érez így? Abba bele pusztulnák.
- Liam? - kérdezte mosolyogva én pedig érdeklődve figyeltem az arcót. - Csókolj meg! - mondta mosolyogva én pedig vigyorogva teljesítettem a kérését. És úgy a homokban feküdve elszántam magam majd mikor nagy sokára elváltak ajkaink megszólaltam.
- Szeretlek Lyn. Mindig is szerettelek csak soha nem tudtam, hogyan elmondani. - nézetem a szemei közé és vártam. Az arcából nem tudtam semmit kivenni szóval nem tudom mire gondolhatott. Én minden esetre megtettem ami tőlem telhet.
- Jaj Liam. Én is szeretlek. - mondta egy sugárzó mosoly kíséretében majd ismét magához húzott az igemnél fogva és megcsókolt. Ezt nem hiszem el. Szeret. És nem csak mondja hanem tényleg úgy is érez.
- Akkor Te most a barátnőm vagy? - kérdeztem félve.
- Szeretnéd ha az lennék? - kérdezte incselkedve.
- Mindennél jobban. - válaszoltam vigyorogva és jó szorosan magamhoz húztam.

21

 Sziasztok itt a a várva várt rész :D szerintem sokan vártátok már ,,,vagyis remélem :D és már csak négy rész van hátra és kezdem az új törit :P

BROOKLYN
- Kizárt dolog. - csóválta a fejét Liam miközben az ágyán ült közben pedig a haját próbálta szárítani egy törölköző segítségével.
Mérgesen levágtam magam egy székre és durcásan össze kulcsoltam a kezeimet a mellem alatt. Mikor elmondtam neki, hogy este jöjjön el velem rögtön kikosarazott. És most már vagy fél órája próbálom meggyőzni, de hajthatatlan. Pedig tudom, hogy szeret bulizni...vagyis csak gonolom mivel Louisékkal el szoktak menni.
Nem érdekel, hogy hogyan de valahogyan rá fogom szedni. Tudom, hogy nem fog tudni ellenállni nekem, ahhoz túlságosan szeret.
- Ne csináld már. Ez egy tengerparti buli. Lehet soha többet nem fogunk eljutni ilyenre többet. - kezdtem el hisztizni és leültem mellé közben pedig aranyosan néztem.
- Igen egy buli ahol tele lesznek ismeretlenekkel, egy ismeretlen terepen. - mondta komolyan és ahogy elnéztem most tényleg mindent komolyan gondol.
- És? Bulizunk egy jót és jövünk is vissza. Még a szüleid sem fognak rájönni. - tártam szét a kezem és próbáltam meggyőzően beszélni.
- Mi van akkor ha mégis rájönnek, hogy az éjszaka közepént csak úgy leléptünk egy buliba ami tele lesz felnőtekkel. Hahó Lyn még csak 16 évesek vagyunk szóval kiskorúak és ez itt nem London. - válaszolta komolyan én pedig csak megforgattam a szemem. Csupa ostoba kifogás aminek semmi jelentősége nincs. Nem is nézek ki 16 évesnek és szerintem ez sokkal jobb hely mint London.
- Szerintem ha rá jönnének max. csak megmosnák a fejünket, hogy milyen felelőtlenek vagyunk és felhívnák a szüleimet. Aztán jót nevetnénk rajta. - vontam vállat.
- Na persze. Te még azt az anyámat ismered aki ha rosszat csináltunk mosolygott és sütit készített. - nevetett fel gúnyosan majd tovább folytatta. - Csak tudod azóta eltelt jó pár év az anyám pedig paranoiás lett. Mindent kiszimatol úgy, hogy én nem is tudok róla. Még azt is tudja, hogy melyik nap milyen alsógatya van rajtam. - mesélte én pedig az orrom alatt mosolyogtam.
- Ne csináld már. - kezdtem el rinyálni mint egy hisztis tyúk közben pedig elkezdtem a kezét bökdösni. - Ha te nem jössz kénytelen leszek elmenni egyedül.
Csend.
- Oké. Tessék. De ha bajba kerülsz nem segítek rajtad. - nézett komoran a szemem közé én pedig tudtam most tényleg komolyan gondolja. Nem jön velem mert fél attól, hogy valami történni fog.
- Jó. Tök rendes vagy. - mondtam mérgesen majd felálltam és idegesen becsaptam magam után az ajtót és a szobámat vettem irányba. Most tényleg megharagudtam rá. Miért kell neki mindig ilyen ünneprontónak lennie? Ez csak egy buli aminek semmi jelentősége nincs. Meg amúgy is Kevin nem úgy nézett ki mint egy őrült.
Ha Ő nem jön akkor majd megyek egyedül és még csak hiányozni sem fog a beszari feje. Anyuci pici fia.
Megvártam még Liam szülei vissza mennek a szobájukba, hogy lefeküdjenek és mikor úgy gondoltam, hogy elaludtak elindultam. Szerencsém volt mivel a buli pont a hotel mellett volt szóval még csak keresgélnem sem kellett.
Hatalmas tömeg volt és tényleg jóval idősebb voltak tőle. Szinte mindenki ismert mindenkit szóval kívülállónak éreztem magam. De a hangulatom akkor is meg volt. Hisz mégis csak egy tengerparti buli ahol homok van a lábam alatt a fejem felett pedig a csillagos ég. Mindig is arról álmodtam, hogy vajon milyen lehet. És most itt vagyok.
- Á szóval eljöttél. - hallottam meg Kevin hangját majd gyorsan megölelt és a bárpulthoz húzott. - Azt hittem nem fogsz.
- Eszem ágában sem volt kihagyni egy ilyen ajánlatot. - mondtam mosolyogva mikor leültem a székre és a tömeget keztem el pásztázni. Mindenki jól szórakozott, de én magányosnak éreztem magam. Ezt az egészet úgy gondoltam, hogy Liammel leszek és majd jót táncolunk és nem Kevinnel akit még csak nem is ismerek, viszont abban biztos vagyok, hogy jóval idősebb tőlem.
- És egymagadban vagy errefele? - kérdezte meg végül és a vállam mögé pillantott mintha keresne valakit.
- Most igen. Mivel senki nem akart eljönni velem. - húztam el a számat pont akkor mikor egy pincérlány jött oda, hogy felvegye a rendelést.
- Mit kérsz? - fordult felém Kevin.
- Kólát. - válaszoltam egyszerűen Ő pedig úgy nézett rám mintha egy szellemet látott volna.
- Ne hülyülj már. Két sör lesz. - mondta a pincérlánynak aki bólintott egyet és eltűnt.
- Mi? Én nem iszok alkoholt. - csóváltam meg a fejem undorodva. Komolyan én utálom az alkoholt mivel túl hamar a fejembe száll és elveszítem az eszem. Élő példa Louis. Pedig az csak fű volt mégis rámásztam és lesmároltam. És, hogy őszinte legyek semmi gyomrom nincs Kevinnel csókolózni.
- Miért? Nincs még személyid vagy mi? - nevett fel gúnyosan és rögtön lenyomta a poharában lévő italt. - Imádom a kéretős lányokat. - kacsintott egyet és mikor észre vette, hogy én még mindig nem nyúltam hozzá a sörömhöz azt is egy ügyes mozdulattal megitta majd röhögni kezdett.
Remek eljöttem egy olyan srác bulijába aki felnőttnek hisz és egy alkoholista. Istenem miért nem maradtam inkább a hotelban Liammel? Megint bajba kevertem magam amikor nem is kellett volna. Ügyes vagy Brook, ezt megint jól megcsináltad.
- Bocs, de nekem mennem kell. - álltam fel, de sajnos Kevin is követte a példámat és a derekamra tette a kezét és maga felé szorított.
- Hova ilyen sietősen? Hisz hosszú még az éjszaka. - vigyorgott ördögien és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Ráadásul még az alkoholtól is bűzlött.
- Figyelj engedj el ha jót akarsz....
- Miért cica? Tudod nagyon kívánatos vagy. - suttogta a fülembe én pedig el akartam lökni magamtól, de nem engedte. Kezdtem tényleg megrémülni ugyanis eddig ilyen velem még soha nem történt.
- Nem hallottad mit mondott? - hallottam meg Liam hangját közvetlen Kevin mögött aki rögtön elengedett és rá nézett. Úgy kellett szegény Liamre lenéznie mivel jóval alacsonyabb volt tőle.
- Mer? Ki mondja? - kérdezte flegmán Kevin.
- A pasija. - válaszolta keményen Liam és farkasszemet néztek majd néhány másodperc múlva Kevin még utoljára küldött felé egy gyilkos pillantást végül pedig elment.
Nem tudtam mit csináljak. Szégyeltem a szemébe nézni mivel nem voltam kíváncsi arra, hogy a szemembe mondja azt, hogy én megmondtam.
Helyette ő jött oda hozzám és megölelt. Gondolkodás nélkül kulcsoltam össze a kezem a nyaka körül.
- Nem azt mondtad, hogyha bajba kerülök nem segítesz rajtam? - húzódtam el tőle Ő pedig csak egyszerűen megvonta a vállát. - Mit keresel itt?
- Éreztem, hogy bajba fogsz kerülni. - mondta mosolyogva. - És láss csodát igazam lett.
- Köszönöm. - suttogtam és egy hálás puszit nyomtam az arcára amitől ő szokás szerint elvörösödött. - Imádlak te kis Batman.
- Kárpótlásul most már el kell jönnöd velem táncolni. - mondta és behúzott a tömegbe majd ugyan úgy mint legelőször most is a derekamra csúsztatta a kezét és úgy kezdtünk el táncolni. De mostani azért mégis csak más volt. Olyan volt mintha megszűnt volna körülöttünk létezni a világ. - Ó és még valami. Tartozol nekem egy csókkal. - kacsintott egyet vigyorogva én pedig miközben a nyaka körül volt a kezem közelebb húztam magamhoz egészen addig amíg ajkaink össze nem értek. Először meglepődött és nem tudta mit kezdjen a helyzettel, de néhány pillanat múlva bátran csókolt vissza én pedig bele mosolyogtam a csókunkba...

20

Sziasztok. A tegnap komiaitok nagyoon jól estek, de komolyan :D rettentő hálás vagyok amiért ennyien olvastok és szeretitek amit csinálok :P tényleg megérdemlitek, hogy naponta hozzam a frisst. Nálatok jobb olvasókat álmomban sem kivánhatnék :)))

BROOKLYN
Hétfőn anya vitt suliba mivel most még az autótól is eltiltott. Őszintén megmondva nem nagyon izgatott. Félve szálltam ki és indultam el az épület felé mivel először látnak ilyen ruhákban. Tudom furán festek a szemükben, de hozzá kell szokniuk. Ez az igazi Brooklyn Jones.
A nap folyamán az eddig barátaimnak hitt emberek nagyban kikerültek és össze súgtak a hátam mögött. Miranda lett a suli fénypontja mikor kézenfogva sétált a folyosón Tylerrel utána pedig Eleanor és Perrie loholt. Még csak rám sem néztek aminek különös mód örültem.
Az ebédszünet előtt pont össze futottam Liamhez aki szó nélkül elkezdett húzni az asztaluk felé ahol Harry, Niall, Zayn és Louis ült. Féltem leülni közéjük mivel egyszerűen nem bírtam a szemükbe nézni. Legfőbb nem Lousiéba. Ugyanis amióta a kiránduláson megtörtént az-az eset nem beszéltem vele.
- Szeva haver. - köszönt vigyorogva Harry és arrébb csúszott, hogy tudjunk leülni. - Mizu Brook? - kérdezte és rám nézett. Olyan volt mintha semmi nem történt volna kettőnk között.
- Tetszik az új stílusod. - kacsintott egyet Louis és az orra alatt mosolygott. Szóval akkor nem haragszik rám.
- Köszi. - mosolyodtam el zavartan és éreztem, hogy elvörösödik.
- Mostantól Ő is velünk fog lógni. - mondta Liam és a vállamra rakta a kezét vigyorogva. Annyira fel lett dobva attól, hogy újra barátok vagyunk.
- Végre megjött az eszed és úgy döntöttél, hogy otthagyod a pincsiket? - kérdezte Zayn és undorodva Mirandáék felé bökött.
- Szerintem ami néhány napja történt mindent megmagyaráz. - mondtam csendesen mivel erről még mindig nem nagyon szerettem beszélni.
Az ebéd hátralévő részében jól szórakoztam. Annyit lehet rajtuk nevetni és ami a legjobb, hogy ők nem utálattal néznek rám. Megbocsájtottak és elfogadnak olyannak amilyen vagyok.
○○○
- Brooklyn van egy jó hírem számodra. - rontott be anya szobámba miközben a leckémet csináltam. Esküszöm ebben a házban senkinek nincs magánélete.
- Anya nem hallottál még olyanról, hogy kopogás? - kérdeztem felháborodva. - Mi lenne akkor ha épp meztelenen futkároznák? - kérdeztem, de ő figyelembe sem vette amit mondok. Totál fel volt pörögve ami nála rosszat jelentett.
- Kezdj el pakolni ugyanis mész egy hétre Hawaiira kirándulni. - újságolta én pedig nagy szemekkel bámultam rá. Kirándulni megyek én Hawaiira? De mégis miért és miért csak most tudom meg. És ők miért nem jönnek?
- Hogy mi? - kérdeztem és felálltam, hogy magasságban legyek vele. - Tudtommal én szobafogságban vagyok.
- Azt most felejtsd el. Most Hawaiiról van szó. - mondta izgatottan.
- De Ti miért nem jöttek? És én kivel megyek? - zúdítottam rá a kérdéseimet mivel annyira felfoghatatlan volt ez az egész. Persze, hogy szívesen megyek el, hisz ott meleg van meg tenger és nem kell addig suliba mennem. De akkor is bűzlött valami.
- Hát Liamékkel. - csapta össze boldogan a kezét. - Tegnap este mikor te már lefeküdtél átjött az anyukája és megkérdezte, hogy nem-e engednélek el velük mivel nem akarja, hogy a fia unatkozzon.
A pupilláim kitágultak és vigyorogva ugortam anyám nyakába. Anya életében egyszer jót csinált nekem. Liamékkal kirándulni az maga lesz a mennyország.
Mondanom se kell, hogy szó nélkül bele mentem. Vigyorogva pakoltam össze és alig vártam, hogy reggel legyen. Egész éjjel csak azon járt az eszem és reggel még ébresztő óra sem kellett mivel az nélkül keltem.
- Gyere. Itt vannak. - nyitott be mosolyogva apa és segített kivinni a bőröndjeimet a ház elé ahol Liam a szülevel állt. Az arca sugárzott a boldogságtól és mikor meglátott rögtön megölelt.
- Annyira örülök neki, hogy eljössz velünk. - mondta az apukája miközben berakta a cuccaimat. Ha tudnák, hogy én, hogy örülök. Csak rá kell néznem Liamre és abba sem tudom hagyni a mosolygást.
- Ígérd meg, hogy naponta hívsz és próbálsz normálisan viselkedni. - húzott magához anya én pedig csak bólintottam egyet majd bemásztam Liam mellé és elindultunk a repülőtérre.
Az út elég gyorsan telt mivel Liam mellett ültem és állandóan hülyéskedett.
Mikor leszálltunk a gépről egy taxiba ültünk ami egyenesen a hotelba vitt. Rögtön megbántam, hogy melegen öltözködtem fel mivel rettentő meleg volt. A Nap szikrázóan sütött a környék pedig gyönyörű volt. Ráadásul a hotel ahol leszünk közvetlen a tenger mellett volt. Így akár mikor nyugodtan kijöhetünk és fürüdhetünk.
Mondanom sem kell, hogy mikor beléptünk a hotelba és megkaptuk a kulcsokat- én és Liam külön szobában voltunk, de egymás mellett- gyorsan ledobáltuk a cuccainkat és már át is vetkőztünk fürdőruhára és rohantunk le a tengerbe és egyenesen bele a vízbe.
Mikor kifáradtunk vigyorogva ültünk le a homokba és csak nevettünk.
- Most már mondhatod. - fordultam Liam felé aki értetlenül nézett vissza rám. Tudom, hogy az Ő keze van a dologban amiért most itt vagyok.
- Mégis mit? - kérdezte értetlenül és megrázta a vizes haját.
- Ugyan már. Tudom, hogy Te szedted rá a szüleidet, hogy jöhessek veletek. - mondtam vigyorogva Ő pedig hangosan felnevetett.
- Honnan veszed? - kérdezte és sejtelmesen mosolygott.
- Ismerlek. - vontam vállat és egy gyors puszit nyomtam az arcára mire Ő szétterült a homokban úgy mint aki meghalt. Viccesen festett. De mielőtt valaki azt hinné, hogy valami van köztünk csak szólok, hogy nincs. Még mindig ugyan az a helyzet mint eddig volt. Én fülig szerelmes vagyok belé, Ő pedig a legjobb barátjának tart.
- Jó, tényleg igazad van. - ült fel újra és felém fordult.
- És elmondod, hogy miért? - kíváncsiskodtam tovább.
- Mert nem szeretem amikor szomorú vagy. - vallotta be és a szemem közé nézett. Egy halvány mosoly jelent meg a számon és még percekig a fülembe csengett a mondata. Érezni lehetett, hogy tényleg komolyan gondolja.
De mielőtt mondhattam volna valamit, hirtelen felpattant és elfutott egyenesen a tengerig majd elbukott a vízben én pedig a homokból néztem. Most annyira tökéletes volt minden az életemben.
Felálltam, hogy én is kövessem a példáját mikor egy labda ért a lábamhoz majd néhány perc múlva megjelent a tulajdonosa is. Egy napbarnított színű, kidolgozott testű, napszemüveges srác hajolt le a labdáért majd nézett rám mosolyogva.
- Nocsak magadra maradtál kislány? - kérdezte és levette a szemüveget. Nagyon be van magával telve ahogy észre veszem. De nem is csodálom mivel tényleg jól néz ki. Csak az a baj, hogy én nem szeretem a túl izmozott pasikat. - Egyébként Kevin vagyok. És te?
- Brooklyn. - nyújtottam kezet egy mosoly kíséretében.
- Különleges neved van. - dícsért meg és kivillantotta hófehér fogait. - Gondolom turista vagy mivel nem láttalak még erre fele.
- Aha. Igazából Londonban élek és most nyaralok a barátommal. - mondtam és tiszta furán hangzott a számból a barát szó. Mivel Liam nem úgy a barátom, hanem a legjobb barátom.
- És szeretsz bulizni?
- Imádok. - válaszoltam és kis híján felsikoltottam. Minden vágyam, hogy egyszer eljussak egy igazi tengerparti buliba. Biztos nagyon király lehet a homokban táncolni meg koktélokat inni.
- Csúcs. Akkor nem lenne kedved ma eljönni egybe? - kérdezte én pedig hevesen bólogattam. Jó tudom mit gondoltok, hogy nem ismerem meg minden, de nem magam mennék hanem Liammel. Vagyis remélem, hogy eljön velem. - Akkor ezt megbeszéltük. - kacsintott egyet majd tovább állt én pedig alig vártam, hogy elmondhassam Liamnek, hogy ma bulizni megyünk...

19

 Sziasztok itt a napi rész. :D Egyébként tegnap kaptam egy kedves e-mail egy személytől aki szó szerint lemondta a blogomat mivel szerinte unalmas, hogy az összes fent lévő töri Liamről szól. Á csak egy kicsit esett rosszul és szerintem a válaszommal egy kicsit túl lőttem a célon. Ugyanis nem értem, hogy miért baj, hogy állandóan róla írok. Szerintem nem unalmas mivel mindenhol megváltoztatom a személyiségét pont azért, hogy izgis legyen. Szóval Ti erről az egészről mit gondoltok? Ti is unjátok már, hogy a törijeim Liamesek? Komizniii

BROOKLYN
- Mi ez az egész Brooklyn? - nyitott be anya a szobámba a szemei pedig szikrákat szórtak. Mondhatom úgy is, hogy eddig még soha nem láttam ennyire mérgesnek. És az a baj, hogy az okát is tudom, vagyis gondolom. - Ma behívattak az igazgató úrhoz és azzal vádoltak téged, hogy elkezdtél étellel dobálódni az ebédlőben.
Hirtelen felpattantam az ágyból és értetlenül bámultam anyára. Itt valami félreértés történt ugyanis nem én öntöttem saját magam fejére az ebédemet, hanem Tyler.
- Micsoda? - kérdeztem felháborodva. - Anya ez hazugság. Én nem csináltam semmit...
- Ne magyarázkodj. Az igazgató úr mindent elmondott. Azt nem értem miért bántottad a barátnődet? Összevesztetek Mirandával és így akartál bosszút állni? - kérdezte én pedig csak a fejemet csóváltam viszont most már minden világos lett.
Miranda tuti beköpött az igazgatónál és úgy adta elő, hogy én kezdtem el kajával dobálni. Hisz megmondta, hogy nagyon meg fogom bánni, hogy szakítottam Tylerrel. A barátnőimet elvette tőlem és most már az iskolából is ki akar csapatni. Remek.
- Legalább egyszer az életben hallgatnál végig. - sóhajtottam fel és vissza mentem az ágyamhoz majd leültem. Anyától nem várok semmit csak annyit, hogy normálisan tudjak beszélni vele, de eddig még soha nem sikerült. Ahhoz Ő túl elfoglalt, hogy meghallgassa mi baja van a lányának. Ilyen sírom vissza azt amikor még Wolverhamptonban éltünk. Akkor még normális család voltunk és nem csak a munkája érdekelte. - Fogalmad sincs, hogy min megyek keresztül valójában. - csóváltam meg a fejem és próbáltam nem elsírni magam.
- Igazad van fogalmad sincs, mivel más lány örülne ha ilyen élete lenne mint neked. De ezek szerint neked még ez sem elég.
- Örülnének neki? Anya nincsenek barátaim, az életem egy nagy hazugság. - emeltem fel a hangom, de Őt tényleg nem érdekelte a magyarázkódásom.
- Ki akartak csapni amiért megszegteg az iskola szabályát. Hála apádnak egy csomó pénzzel támogattuk az iskolát ezért megúsztad egy igazgatói figyelmeztetéssel. - horkantottam egyet gúnyosan és hátamra dőltem majd a plafont kezdtem el bámulni. - Mellesleg szobafogságban vagy egészen karácsonyig. - tette még hozzá én pedig felültem.
- De hisz az még egy fél év. - háborodtam fel mérgesen. Miért viselkedik velem úgy mint egy óvodással? Azt hiszi, hogyha becsuk a házba azzal mindent megold. Hát téved mert csak még jobban utálni fogok otthon.
- Tudom.
- Öhm...Liamhez azért átmehetek? Véletlenül nálam maradt az egyik füzete és vissza akarnám neki adni. - mondta és úgyis tudom, hogy ebbe szó nélkül bele megy. Túlságosan imádja őket.
Nem válaszolt semmit de láttam az arcán átsuhhani egy mosolyt amit igennek vettem.

○○○

- Minden rendben Brooklyn? - kérdezte apa mikor én gyorsan átvágtam az előszobán Liam ingjét pedig a hátam mögé szúrtam. Igazából azért akartam átmenni hozzá, hogy tudjam neki vissza adni.
- Persze. Miért? - fordultam felé és rá mosolyogtam, de Ő csak tetőtől talpig végig mért és elismerően bólintott. Értettem a célzását ugyanis a rózsaszín ruháimnak nyoma sem volt és többet nem is lesz. Mostantól úgy öltözködök ahogyan én szeretek és senkinek nem fogom megengedni, hogy bele szóljon az életembe.
- Hát tegnap az összes méregdrága ruháidat és cipőidet dobozokba raktad és azt mondtad anyádnak, hogy vigye el az egyik árvaháznak. - mondta én pedig zavartan pislogtam és halványan elpirosodtam. Igaza volt mivel tényleg az összes ruhámat ami a régi életemhez fűzött kidobtam. Nekem nincs rájuk szükségem és nem is lesz. Gyűlölöm mindet. - És most olyan vagy mint gyerekként amikor állandóan mosoly volt az arcodon. Ha jól hallottam Liamhez mész. Kibékültetek?
- Nem is voltunk rosszban. - túrtam bele a hajamba, de Ő sejtelmesen rámnézett.
- Jaj kicsim anyádat átverheted de engem soha. Azt hiszed nem vettem észre, hogy nem úgy viselkedtek egymással mint régen. - mondta. Apa tényleg mindig jobban ismert mint anya és talán ezt is kötődtem hozzá jobban.
- De most már minden rendben. - válaszoltam mosolyogva.
- Akkor annak örülök. - bólintott én pedig intettem egyet és elindultam Liamék háza felé.
Még szerencse, hogy csak egy utca választott el tőle így hamar oda értem. Majdnem olyasmi házuk volt mint a miénk, de azért nem volt annyira puccsos és ezáltal sokkal barátságosabban festett.
- Szia Brooklyn már azt hittem soha nem jössz át. - nyitott ajtót Liam anyukája mosolyogva és rögtön be is húzott. Igaza van mivel amióta itt laknak csak a szüleim voltak itt én pedig mindig kitaláltam valamit, hogy ne kelljen jönnöm. Mekkora egy marha voltam. Elfordultam azoktól akik szeretnek. - Minek köszönhetem a látogatásodat?
- Én csak...
- Ó ne is mond. Tudom, hogy a fiamhoz jöttél. - mosolyodott el és kacsintott egyet én pedig elszégyeltem magam mert teljesen zavarba hozott. - Újra minden olyan lesz mint régen, igaz? De azért remélem nem együtt fogtok pisilni. - mondta én pedig elnevettem magam mikor kiskorunkban nem voltunk hajlandók egymás nélkül pisilni. Még szerencse, hogy a közvetlen szomszédaink voltak.
- Attól nem kell tartania. - vigyorogtam.
- Egyébként a szobájában van. Nyugodtan menny fel. Biztos örülni fog neked. - mondta és elnyomott a lépcsőkig majd felbögött az egyik ajtóra én pedig elindultam.
Mikor oda értem hangosan bekopogtam és egy szempillantás múlva nyitódott az ajtó és megjelent előttem teljes életnagyságban Liam. Barna szemei felragyogtak mikor meglátott és rögtön behúzott a szobájába.
A szám tátva maradt mikor végig néztem a szobám. A falak kékek voltak és tele voltak ragaszgatva Batmanes poszterekkel. Sőt még az ágyneműje is olyan volt. Mindig is tudtam, hogy szereti, de hogy ennyire.
- Csípj meg, hogy ébredjek fel. - mondta és végig nézett rajtam. Teljesen elvörösödtem mert tudom mire értette. A szakadt farmer, a convers cipő és a fehér top. - Semmi rózsaszín, magassarkú meg a többi plázapicsás cuccod? És ki mertél így jönni az utcára? Szőke minden elismerésem a tiéd. - vigyorogta én pedig kiöltöttem rá a nyelvem majd egy hirtelen mozdulattal lenyomott az ágyára maga mellé.
- És többet nem is lesz, ugyanis tegnap az összeset oda adtam egy árvaháznak. - húztam ki magamat büszkén majd hirtelen eszembe jutott az ingje amiért igazából jöttem. - Itt az inged. Kimostam szóval nem kapsz tőlem semmi fertőzést. - mondtam.
- Jaj már de bolond vagy. Ha nem hoztad volna vissza az sem lenne baj. - mondta és vállat vont. - Egyébként minden rendben?  Hallottam erről a Mirandás dologról.
- Ne is emlegesd. Anya karácsonyig szobafogságra ítélt miatta. - mondtam idegesen Ő pedig megszorította a kezem. - De már le se szarom. Nincs semmi szükségem rájuk ugyanis így legalább vissza kaptalak téged. És te százszor többet érsz náluk. - mondtam és láttam ahogy elvörösödik. Aranyos ahogy zavarban volt.
- Én is örülök, hogy újra barátok vagyunk. - mondta és megölelt, de ez most tovább tartott mint szokott. - Rettentően hiányoztál. Soha senki nem tudott pótolni téged. - simogatta a hátam.
- Ahogy látom a Te ízlésed még mindig megmaradt. - mondtam és újra végig néztem  a szobáján. - Egyébként még anyukád is mindig emlékszik arra, hogy együtt szoktunk pisilni. - mondtam vigyorogva Ő pedig homlokon csapta magát.
- Ezt a cikit. - csóválta a fejét. - Egyébként élvezettel hozza fel a gyerkkori énemet.
- A csókot biztos nem hozza fel. - mondtam halkan és szélesen elmosolyodtam mikor vissza gondoltam arra, hogy milyen zavarban volt amikor arról kérdeztem, hogy csókolózott-e már. Akkor még minden olyan könnyű volt és semmi gondom nem volt.
- Azt senkinek nem mondtam el mivel az-az én titkom marad örökre. - kacsintott egyet. - Egy olyan titok amit soha nem fogok elfelejteni. - mondta de szerintem inkább magának mintsem nekem.
- Én sem mivel szerintem nagyon vicces volt.
- Jah meg undorító. - tette hozzá vigyorogva. - De legalább mi már tizenegyes éves korunkban elmondhattuk azt, hogy csókolóztunk. - mondta büszkén.
- Fogalmam sincs, hogy voltam képes eldobni téged. Te voltál az egyetlen igaz barátom mégis szartam a fejedre. - sütöttem le a szemeimet.  - Egy pocsék barát vagyok.
- Te vagy a világon a legjobb barát még akkor is ha néha egy kicsit lütyő vagy. - húzott ismét magához én pedig bele szagoltam az illatába és teljesen elbódultam tőle. Annyira szívesen elmondtam volna neki, hogy valójában mit is érzek iránta, de féltem attól hogy esetleg ezzel megint tönkre tenném ezt az egészet ami köztünk van. Lehet, hogy Ő nem is érez így...