18

Sziasztook. Itt a friss és és láttam, hogy tegnap valaki azt hitte, hogy vége van a törinek. Nos igen lassan vége lesz mivel huszonöt részesre írtam :D de nem kell aggódni mert amint ennek vége lesz kezdem el írni az újat :P 

BROOKLYN
Reggel mikor nagy nehezen kinyitottam a szemeimet a fejem tompa volt. Az éjszakából semmire nem emlékszek csak arra, hogy csúnyán összevesztem Perrievel és Eleanorral, majd este mikor le akartam menni a buliban Louist pillantottam meg az erkélyen és elvettem a kezéből a füvet és aztán...semmi.
Nagy feketeség és ez engem különösen zavar. Egyáltalán hol vagyok? Oldalra fordítottam a fejem és megpillantottam Louis ahogyan mellettem ül és nagy kék szemeivel bámul. Ostoba dolgok futottak át a fejemen ezért gyorsan a takarómra pillantottam és észre vettem, hogy csak bugyi meg melltartó van rajtam.
Jaj könyörgökök mondja azt valaki, hogy nem feküdtünk le. Azt már nem bírnám elviselni.
- Jó reggelt. - nézett rám és egy barátságos mosolyt küldött felém. Jobban szemügyre vettem a szívemről pedig hatalmas kő esett le mikor észre vettem, hogy fel van öltözve. Azonban ez még nem jelent semmit. Kitudja mennyit aludtam, azalatt simán fel tudott öltözni. - Hogy vagy?
- Öhm...kábán. - mondtam zavartan és hatalmasat nyeltem. - Mi ugye nem feküdtünk le? - becsuktam a szemem és úgy vártam. Nem válaszolt rögtön ami megrémített.
- Mond csak mire emlékszel? - kérdezte végül. Na ez jó kérdés mivel semmire. Azt sem tudom, hogy kötöttem ki a ágyában.
- Őszintén megmondva az ég világon semmire. - sóhajtottam fel és megfogtam a fejem. - Csar arra, hogy a barátnőim egy ribancnak tartanak és mindenki azt hiszi, hogy Liammel járok. - atya ég Liam! Mi van akkor ha meglátott fél meztelenen Liam ágyában? Nem veszíthetem el megint amikor kezd minden tökéletes lenni. - Könyörgöm Louis mond azt, hogy nem csináltunk semmi olyat amire én gondolok. - néztem rá kétségbeesetten az Ő arca pedig kifejezéstelen lett.
- Nem tudom, hogy nálad a csókolózás az mi...- mondta halkan.
- Csókolóztunk? Louis Te hagytad, hogy megcsókoljalak? - kérdeztem felháborodva. Vissza dőltem az ágyba megsemmisülten. Tényleg lassan igaz lesz rám a ribanc kifejezés. Hogyan voltam képes rámászni Louis Tomlinsonra? Jó nem azt mondom, hogy csúnya sőt nagyon helyes és ha nem lennék Liambe szerelmes talán még randizni is elmennék vele. De így, hogy van ez a dolog Liammel.
- Leállítottalak.  Megynugodhatsz mert semmi nem történt. - vágta a fejemhez majd felállt, de a szoba közepén megállt és újra vissza fordult. -Ott vannak a ruháid. És mielőtt azt gondolnád, hogy megerőszakoltalak, jobb ha tudod azért vagy fél meztelen mert lehánytad magad. - tette még hozzá majd kiment a szobából és becsapta maga után az ajtót.
○○○
Semmi kedvem nem volt Hétfőn suliba menni, de anya nem engedte meg, hogy otthon maradjak. A szoktál még kihívóbban öltözködtem, hogy tűnjek még menőbbnek. Nem veszíthetem el a hírnevemet. Nem, most még nem. Ha kell inkább újra összeveszek Liamékkel csak Eleanort és Perriet nem veszítsem el. Tudom, egy szemétláda vagyok, de nem akarom azt, hogy mindenki röhögjön rajtam meg lúzernek tituláljanak.
Mikor leparkoltam a diákok többsége szokás szerint megbámult. De most nem úgy ahogy általában. Összesúgtam és gúnyos megjegyzéseket vágtak a fejemhez. Amiben a ribanc és kurva szó szerepelt. Már kezdtem megszokni esküszöm.
Mikor a szekrényemhez értem Miranda jött oda és büszkén felhúzta az orrát. A szám tátva maradt mikor megpillantottam mögötte Perriet és Eleanort. Szóval most már Ő az új barátjuk. Jól el vannak nélkülem is.
- Most már Tomlinson is? - kérdezte bunkón Miranda én pedig legszívesebben a szekrénybe vertem volna a fejem. Ezt meg honnan tudta meg? Louis nem olyan, hogy elmondaná mindenkinek.
- Tessék? Beszélj érthetően mert sajnos nem értelek.
- A kiránduláson este mikor buli volt láttam, hogy az egyik szobában Louis Tomlinsonnal smároltál és tökre élvezted. - mesélte és egy diadalittas mosoly jelent meg az arcán. Élvezte úgy ahogy az állítólagos barátnőim is.
Nem azért vannak a barátok, hogy kiálljanak egymás mellett? Ha El és Perrie tényleg ennyire a barátnőmnek tartanának akkor nem hinnék el ezt a sok hazugságot. HOgy én mekkora egy marha vagyok. Egész addig csak azért barátkoztak velem mert menő vagyok. Ha motorral meg szakadt  farmerban jártam volna iskolába a szemükbe én is csak egy lúzer lettem volna.
- Hánynom kell tőletek. - vágtam be mérgesen a szekrényem ajtaját és indultam el órára.
Egész nap ha tehettem messziről kikerültem őket azonban az ebéd szünetben már nem volt akkora szerencsém. Észre vettem Liaméket egy távoli asztalnál és elindultam feléjük mivel kíváncsi vagyok arra, hogy Louis hogyan viselkedik velem.
De mikor elmentem a focisták asztala mellett Tyler állt elém. Na már csak Ő kellett a boldogságomhoz.
- Jaj Tyler könyörgök csak Te hagyj ma békén. Semmi kedvem hallgatni a rinyálásodat. És ha megcsaltalak akkor mi van? Én sem hisztizek, pedig tudom, hogy élvezettel nézel Miranda bugyijába...- vágtam idegesen a fejéhez, de Ő csak sejtelmesen mosolygott.
- Igazából már elegem van abból, hogy élvezettel alázol meg mások előtt, mivel azt hiszed, hogy Te tökéletes vagy...- mondta fogcsikorgatva és kezébe fogta a tányérját és az egész piros szószos izéjét a hófehér felsőmre borította majd a spagetti maradékját a szőke hajamra. A folt néhány másodperc múlva átázott és végül tökéletesen ki lehetett venni a fekete melltartómat.
Az ebédlőben mindenki rajtam nevetett még azok is akik állítólag a barátaim voltak. Senkit nem érdekelt a szenvedésem. A könnyeim egyszerre törtek fel belőlem, de próbáltam türtőztetni magam.
Megfordultam, tenyerembe temettem az arcom és elfutottam a legközelebbi mosdó felé és mikor beértem leültem a hideg csempére hátamat a falnak döntöttem és csak zokogtam. Ennyi volt, mindenki utál és nincsenek barátaim. Senkit nem érdekel, hogy mi van velem és soha nem is érdekelt. Itt én csak egy elkényesztett liba vagyok akit ki lehet használni mert a szülei tele vannak pénzel. Senki nem tartott engem a barátjának hanem csak egy játéknak akivel azt lehet csinálni amit akarnak. Én hülye pedig bedőltem. Képes voltam szoknyákat meg mindenféle lányos ruhákat hordani, pedig utálom és csak azért mert azt hittem így majd mindenki másnak fog hinni. Eldobtam a régi életemet ahol voltak barátaim. Összevesztem a legjobb barátommal mert azt hittem, hogy itt Londonban vannak az igaz barátaim. Tévedtem úgy ahogy minden másban. Itt én egy senki vagyok. Utálom magamat, utálom az életemet.
- Lyn? - nyitódott az ajtó és feldagadt szemmel bámultam fel Liamre. Arca komor volt és egyben szomorú is mikor leült mellém a csempére és nagy meglepetésemre gyengéden megfogta a kezem.
- Te meg mit csinálsz itt? Miért nevetsz rajtam a többiekkel? - kérdeztem és elfordítottam a fejem.
- Tudtommal a barátnőm vagy, szóval segítenem kell rajtad. Vagy nem? - kérdezte és egy mosoly jelent meg az arcán közben pedig a spagetti darabkákat vette le a fejemről.
- Sajnálom. - nyögtem ki az Ő szemei pedig megakadtak és értetlenül nézett a szemeim közé. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba. Többet soha senkinek nem fogok hazudni és úgy fogom élni az életemet ahogy én azt szeretném. Nincs több rózsaszín hanem azokat a ruhákat fogom hordani amiket én szeretek és akkor fogok motrozni mikor én akarok.
- He? - kérdezte értetlenül.
- Sajnálom amiért mikor elmentem Wolverhamtomból nem írtam vissza a leveleidre. Sajnálom mikor először megláttak a suliban kigyúnyoltalak. Sajnálom amiért letagadtam azt, hogy a barátom vagy. Sajnálom amiért élvezettel játszottam az érzéseiddel és nevettem rajtad...- tört fel belőlem újra a zokogás, Liam pedig magához húzott és megölelt közben pedig a hátamat simogatta. Annyira jó érzés volt, hogy itt van mellettem amikor szükségem van rá.
- Nyugi Lyn, semmi baj. Nyugodj meg. Az a lényeg, hogy most újra együtt vagyunk. - puszilt bele a hajamba én pedig elhúzódtam tőle.
- Mindenkinek igaza van. Egy ribanc vagyok. Lefeküdtem Harryvel pedig semmit nem éreztem iránta, csókolóztam Louissal csak azért mert akkor ahhoz volt kedvem. Mindig csak magra gondoltam. Még tégedet is megbántottalak. - folytattam tovább és szerintem próbálta feldolgozni a hallottakat. Harryről tudott, de Louisról nem.
- Felejtsd el ezt az egészet. Te jó fej vagy és aranyos, csak rossz társaságba kerültél. Hidd el ha újra elő tudod hozni a régi Brooklyn Jonest újra mindenki szeretni fog. - fogta az arcomat a kezei közé én pedig néhány másodpercre elvesztem barna szemeiben. Ő annyira más mint a többi srác.
- Liam? Köszönöm. - néztem rá hálásan és újra megöleltük egymást. - Fogalmam sincs, hogy mi lenne nélküled.
- Egy nagy ribanc lennél. - válaszolta én pedig válba ütöttem ezért a megjegyzéséért mire Ő kiöltötte rám a nyelvét. Végül felállt és engemet is felhúzott majd elhúzta a száját mikor meglátta a felsőm.
Tényleg a felsőm. Te jó ég én meg hagyom, hogy a melltartómat bámulja. Zavartan elé raktam a kezem és a cipőmet kezdtem el bámulni. - Tessék ezt vedd fel! - vette le a kockás ingét majd barátságosan átnyujtotta. Szemeim megakadtak a fekete felsőjén amiből kilátszódott izmos karja.
- Köszi. - vettem el tőle hálásan majd gyorsan magamra vettem és össze gomboltam. Igaz jóval nagyobb volt az én méretemnél, de jelen pillanatban nem nagyon tudott érdekelni...

17

 Sziasztok itt a napi friss rész. Igen az a rész amit a múltkor véletlenül feltettem. szóval aki akkor elolvasta annak már nem lesz érdekes aki meg nem olvasta annak szerencséje van. És mivel ma befejeztem az egész törit elkezdtem gondolkozni egy újon viszont nincs semmi ötletem, hogy mi legyen a főszereplő csaj neve. Szóval szívesen várom az ötleteiteket és ha kitaláltok valamilyen elég kreatív nevet ami még egy blogban sincs akkor az lesz a csaj neve :D remélem segítetek :P

BROOKLYN
- Anya ne siránkozz már. Holnap este már otthon is leszek. - másztam ki anya szorításából mikor az leparkolt az iskola előtt.
Nem tudom mit kell ennyire túlreagálni egy ostoba tanulmányi kirándulást amiben az én osztályom mellett a végzősöknek is részt kell venniük. Semmi kedvem nincs most kirándulgatni. De nem tehetek ellene semmi mivel muszája ha meg akarom tartani a kitűnő eredményeimet.
- Azonnal hívj fel holnap amint megérkeztek. Érted jövök. - mondta parancsolóan én pedig határozottan bólintottam egyet és egy megkönnyebülten szálltam ki az autóból. Majd megvártam míg anya elhajt és elindultam a többiek felé.
Mr.Brow máris névsort olvas szóval megint elkéstem, hála anyának. Nem értem miért kell úgy viselkednie velem mint egy óvodással. Néha annyira elegem van belőle.
Megindultam a barátnőim felé, de mikor kellő távolságva értem hozzájuk kölönös módon elfordultak tőle. Ezekbe meg mi ütött?
- És itt van a mi kis fekete báránykánk is. Mondja Miss.Jones véletlenül a születésnapjára nem szeretne tőlem egy órát? Akkor talán végre pontos lenne. - mondta szigorúan Mr.Brow én pedig szégyenlősen lesütöttem a szemem. Szerencsére nem szólt be többet helyette tovább állt és felememlte a hangját, hogy mindenki hallja. - Diákok a busz néhány perc  múlva itt lesz, addig próbáljátok elfoglalni magatokat valamivel!
Kifejezetten örültem ennek a hírnek mert legalább ki tudom deríteni, hogy mi folyik itt.
- Csáó! - köszöntem a barátnőimnek, de csak Perrie és Eleanor motyogott el valamit. Miranda bunkón felhúzta az orrát és tovább állt. - Mizu? - és senki nem válaszolt. - Hú de nagy a csend. Mi történt csajok?
- Köhm az új barátaid ott állnak. - bökött Perrie, Liamék felé akik szokás szerint öten álltak. Értetlenül bámultam rájuk.
- Mi van? Miért az új barátaim?
- Jaj ne játszd a hülyét Brook. Mindenki tudja, hogy Tylert, Payne miatt dobtad. Ráadásul Matt buliján lejárattad Tyler úgy, hogy még iskolába sem mer jönni. És kivel hetyegtél aztán egész este? Hát persze, Paynel. - mondta fagyosan Eleanor én pedig alig akartam hinni a fülemnek. Velem ilyen lenézően még soha senki nem beszélt.
- És azt is mindenki tudja, hogy mikor még Tylerrel voltál közben Stylessal hemperegtél. - tette még hozzá Perrie. Az állam a földet érte. Mi történt itt?
- Ribanc! - hallottam Miranda hangját valhonnan távolról és azok az emberek akik csodálattal néztek rám most gyülölködve méregetnek.
Utolsóként szálltam fel a buszra mivel most már valahogy nem volt kedvem kirándulgatni. A barátnőim ribancnak tartanak pedig nem is igaz. Jó Harryvel tényleg lefeküdtem, de akkor már nem jártam Tylerrel. És milyen szöveg már az, hogy Liammel járok? Még ha igaz volna.
Hirtelen valaki elkapta a könyökemet és néhány másodperc múlva Liammel néztem farkasszemet. Már csak ez hiányzott, hogy meglássanak vele.
- Hé mi folyik itt? - sziszegte a fogai között én pedig értetlenül néztem rá. - Mi az, hogy Te meg én járunk?
- Hidd el ha tudnám elmondanám. - sóhajtottam fel megsemmisülten. - A barátaim nem állnak szóba velem, egy ribancnak tartanak.
- Ó, sajnálom. - mondta de nem tudtam kivenni belőle, hogy komolya-e gondolja. - Engem ma a fél iskola megfenyegetett, amiért állítólag veled járok. Honnan veszik ezt a hülyeséget?
- Szerintem a bulin valaki meglátott minket mikor táncolunk vagy pedig Tyler kever mivel nem bír bele törődni, hogy szakítottam vele. - akkor boldog voltam és nem hittem, hogy akkora baj, ha egy sráccal táncolok aki történetesen helyes és tökre bejön. De most már cseppet sem vagyok boldog. A barátnőim nélkül nekem végem van. Oda a sok évi munkám és oda az a rengeteg hazudozásom...
○○○
Mikor beléptem a szobába Eleanor és Perrie mellé még csak a fejüket sem emelték fel.
- Jaj ne csináljátok már. Ez hülyeség. Semmi valóság alapja nincs.
- Menny a lúzer pasidhoz vigasztalódni. - vágta nekem csípősen Perrie és többet egyikük sem szólt semmit.
A nap hátralévő részében ki sem mozdultam a szobából. Semmi kedvem nem volt azt hallgatni, hogy mekkora egy ribanc vagyok.
Este azonban a szállodában ahol voltunk csak a diákoknak szerveztek egy bulit. Így aztán nagy nehezen össze szedtem magam és elindultam lefele. De alig értem el a folyosó végét megpillantottam, hogy az egyik ajtó nyitva van. Megtorpantam és bekukucskáltam. Az erkélyen Louis állt egymaga. Feje le volt hajtva és úgy tűnt szomorú.
- Hát Te miért nem vagy lent és bulizol? - indultam meg felé és ránéztem mikor mellé értem. Nem nézett rám hanem helyette a tájat bámulta.
- Minek? Utálom ezt a bandát ahogy van. Ne érts félre nem a srácokat hanem a többi menő pincsit. Eleanor ma a szemembe mondta, hogy én neki soha nem leszek elég jó. Mivel nem vagyok gazdag és nem tudnám megadni neki amit Ő akar. - sóhajtott fel és észre vettem a kezébe egy szál cigit vagyis ha jobban bele gondolok inkább fű volt benne.
- És ezért most inkább füvezel itt egymagad. - böktem rá és egy magabiztos mozdulattal kivettem a kezéből majd megszívtam.
A méreg hamar szétáradt a testemben és megkönnyebültem. Minél többet szívtam annál jobban felejtettem el a gondjaimat. Louis csodálkozva nézte és nem értette, hogy mi ütött belém.
- Szerelmi bánat neked is? - kérdezte és rám emelte kék szemei. Vállat vontam és vissza mentem a szobába és leültem az ágyra. Az agyam már nem gondolkozott hanem csak volt. Semmire nem tudtam gondolni csak arra, hogy most mennyire boldog vagyok. Miért nem lehet mindig így. Élni szenvedés és hazudozás nélkül.
- A barátnőim egy ribancnak tartanak. És tudod mit igazuk van. A suliban nem tudsz olyan srácot mondani akivel nem szexeltem volna még. - fújtam ki a füstöt és magam elé bámultam.
- Akkor ezek szerint én nem tartozok a suliba mivel velem még nem feküdtél le. - nevetett fel én pedig csak mosolyogtam egyet. - Nem is értem, hogy miért. Hisz bennem is megmozgatsz valamit és amikor azon lennék, hogy megcsókoljalak jön Eleanor és csak rá tudok gondolni. De ennek most már vége.
- Nem fogja otthagyni Mattet. Tudom és ismerem. Ahogy azt is tudom, hogy élvezettel nézi ahogy szenvedsz. - mondtam fagyosan és Louis minél közelebb ült hozzám. Nem húzódtam el mivel már nem volt erőm. Épp eszűen már rég nem tudtam gondolkozni mivel a fű megtette hatását. Kába voltam.
- Eleanor a mai nappal meg szűnt létezni. Végre élni fogom az életem úgy ahogy a szívem akarja. - suttogta és kék szemeivel a szemembe nézett. Vissza mosolyogtam rá és hagytam, hogy megcsókoljon és a hajamba túrjon.
Vajon jó ötlet ezt csinálni? Miért nem tudom leállítani. Hagyom, hogy az ágyra döntsön és csókolgassa a nyakamat. Apró sóhajok hagyják el a számat miközben a felsőjénél fogva magamhoz húzom, hogy ismét megcsókoljam.
Hallom amit beszél, de válaszolni nem tudok rá. Engedem, hogy azt csináljon velem amit akar. Tudom, hogy soha nem lenne képes bántani. Megbízok benne. Hevesen vissza csókolom és az agyamba Liam mosolygós arca férkőzik be ahogy táncolunk. Boldog vagyok vele mivel szeretem.
Bele mosolyog a csókunkba és leveszi a felsőm. Annyira el vagyok bódulva, hogy már azt sem tudom mi a helyes. Csak azt akarom, hogy ne hadja abba mert akkor újra vissza térek a valóságba. Felejteni akarok és egy teljesen új életet akarok kezdeni amiben nincs semmi hazugság csak én és Liam...

16

 Sziasztok itt a friss. Mivel tegnap még jelentkeztetek a novella versenyre ezért úgy döntette, hogy mégis megtartom :D Szóval jó lenne, hogyha aki jelentkezett ezen a héten elküldené a kész novelláját:D óh és komizzatok, hogy már holnap tudja hozni a frisst ..


BROOKLYN
- Te még nem vagy kész? A buli fél óra múlva kezdődik. - sápítozott Eleanor mikor megláttak az ajtóban pizsamában. Megsemmisülten fejbe csaptam magam és gyorsan becsuktam utánuk az ajtót majd elindultunk fel a szobámba. Közben pedig lepisszegtem őket, hogy fogják be mivel a szüleim otthon vannak és semmiképp sem tudhatják meg, hogy buliba megyek, mivel akkor úgysem engednének el.
Apropó buli, teljesen kiment a fejemből úgy ahogy mostanában minden mikor meglátom Liamet. Amióta úgymond újra barátok vagyunk-persze még mindig beszólogatunk egymásnak,de nem olyan csípősen-sokkal jobb a hangulatam. Annyira könyebb életem lenne ha végre el tudnám neki mondani, hogy miért viselkedek ilyen furán.
- Gyerünk Brook nem késhetünk el...- kezdett el Perrie is jajveszékelni miközben épp sminkeltem magamat. Nem tudom mit vannak úgy oda. Ez csak egy buli ami megint tele lesz a suli legmenőbbjeivel és részegre isszák magukat.
- Mert? Akár hányszor szóba kerül ez a buli, ti annyira oda lesztek érte. Ugye nem titkoltok előlem semmi? - mértem végig a kényt lányt akik egymásra néztek. Különösen viselkednek amióta mondták, hogy ma lesz az a vacak. Semmi kedvem nincs menni.
- De hát ez Matt partia ami egy évben csak egyszer van. - forgatta meg a szemeit El én pedig megborzongtam. Vajon tényleg el akarok menni rá? Hisz néhány hete szétverték Liaméket és én még mindig nem felejtettem el a monoklit vagy azt ahogy szegény Harry a kórházban fekszik.
- Addig nem hagytok békén még nem megyek, igaz? - kérdeztem mire azok ketten hangos nevetésben törtek ki ami azt jelentette muszáj mennem.
Mikor elvégeztem az utolsó simításokat és megnéztem magam a tükörben szokás szerint a hányás kapkodott. A szoknya túl mini, a cipő túl magas, a felsőn túl nagy a dekoltázs, és utálom ezt az ízű szájfényt! De El és Perrie ehhez a felszereléshez ragaszkodott mivel szerintük ma igazán dögösnek kell lennem. Szerintem így nem dögös vagyok, hanem kurvás.
Anyáéknák azt hazudtuk, hogy moziba megyünk és egy nagyon hosszú filmet fogunk nézni szóval későn érek haza. Ők rosszálló nézés kíséretében bele mentek majd néhány perc múlva már a piros Audiban ültünk és meg sem álltunk Matték házáig.
Már az utca elején lehetett hallani a zenét és rengeteg autó állt a házuk előtt. A szülei megint leléptek a hétfégére és ilyenkor szokása házibulit csapni. Fura mivel eddig mindig Tylerrel jöttem. Ez az első ilyen bulim ahol nincs velem.
Mikor kiszálltunk rögtön megpillantottam Mattet és El máris a nyakába ugrott.  Így aztán Perrievel ketten mentük be. Az egész ház tele volt táncoló fiatalokk és szinte mindenki kezében piásüveg volt.
- Ezeket meg ki hívta meg? - kérdezte kiabálva Perrie és az ebédlőre nézett. Ott is sokan táncoltak ezért jól oda kellett figyelnem, hogy kikről beszélt. Néhány pillanat múlva pedig megláttam Liamet ahogy egy szőke hajú lánnyal táncol.
A szívem darabokra tört mikor kezei a lány derekára csúsztak és mind ketten hangos nevetésben törtek ki. Soha nem láttam még Liamet ennyire önfeledten nevetni. Miért esik ennyire szarul? Hiszen Ő csak Liam aki iránt nem érzek...semmit.
Jaj Brook kit akarsz átverni? Még a hülyének is feltűnne mennyire oda vagy érte mégha próbálod ki sem mutatni.
Dühösen megfordultam mivel le akartam minél előbb lépni, hogy bőghessem ki magam, de pecchemre pont Tylerbe ütköztem aki egy csokor vörös rózsát nyújtott felém.
- Szia Brook. Örülök, hogy eljöttél. Tisztára abban voltam, hogy nem fogsz. - mondta mosolyogva és még mindig felém tartotta a csokrot amit én nem akartam elfogadni. Ha azt hiszi ezzel minden el van intézve hát téved.
- Amint látod itt vagyok. - mondtam fagyosan, végül pedig a rózsákra bögtem. - Ha azt hiszed, hogy ezzel a csokorral minden el van intézve hát tévedsz.
- Rettentően hiányzol. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.
- Pedig azt hittem, hogy Mirandával jól szórakoztok. - kulcsoltam össze a kezeimet mire Ő szégyenlősen lesütötte a szemei. Azt hiszi, hogy nem tudom mit csinálnak ketten? És még van képe bocsánatot kérni. - Ezek szerint még mindig élvezettel hazudsz a szememben. Remélem megint holt részegre iszod magad és verekedni fogsz Louisékkal. - direkt nem Liam nevét mondtam mert tuti elbőgtem volna magam.
- Mi? Dehogy. - csóválta a fejét. - Épp ellenkezőleg. Én mondtam Mattnek, hogy hívja meg azt az öt lúzert...akarom mondani srácot, hogy kérhessek tőlük személyesen bocsánatot.
- Ideje volt. - mondtam csípősen és a kezemben lévő csokrot egy ügyes mozdulattal a földre dobtam. - Tudhatnád, hogy utálom a rózsát úgy ahogy Téged is!
- Ne csináld. Én szeretlek és bármit meg tennék érted. - kezdett el ölelget, de én azt inkább szorongatásnak nevezném.
- Tyler hagyj békén és törődj bele köztünk már semmi nem lesz. - kiabáltam majd az első kezem ügyébe kerülő tárgyat ami egy tál puncs volt, a fejére öntöttem. Aki ezt látta mindenki felnevetett és lefényképezték Őt. - Na most ki a lúzer?
- Ezt még nagyon meg fogod bánni. - sziszegte a fogai közt majd gyorsan hátra fordult és elviharzott.
Legalább egy jó dolog történt ma este szóval erre inni kell. Leültem a bárpulthoz és öntöttem magamnak egy pohár vodkát amit kicsinyenkin ittam meg. Miért nem vagyok képes haza menni? Pedig ha még egyszer látnom kell azt a szőke hajú libát én esküszöm megtépem. Hogy volt képes a suli legmenőbb csaja elől elvenni a szerelmét? Én mindent megkapok amit akarok!
- Szia Szőke. - a pohár tartalma egyszerre öntődött ki a pultra mikor Liam ült le mellém. - Te meg mit csinálsz itt egyedül?
- Szerinted minek néz ki? - kérdeztem bunkón és az öklömmel támasztottam meg a fejem. - Iszok és közben nem próbálok arra gondolni, hogy mekkora egy elbaszott életem van.
- Hú, mi történt hogy ennyire magad alatt vagy? - fordult felém és kérdően rám nézett. Gúnyosan felhorkantottam. Mintha Őt annyira érdekelné.
- Nem kell megjátszanod magad Li. Nyugodtan vissza mehetsz ahhoz a szőke bombázódhoz akivel annyira jól szórakoztál. - válaszoltam fagyosan és közel voltam ahhoz, hogy elbőgjem magam. Pedig nem is ittam sokat szóval még csak a fejembe sem szálhatott.
- Te most Kimre célzól? - kérdezte és szó szerint a képembe röhögött.  Annyira nevetett, hogy a pultot ütögette. - Kim mint barátnőm? Ezt most komolyan gondolod?
- Láttam. - erősködtem. - Nagyon élvezted ahogy ott riszálta a fenekét. - ezt mikor kimondtam abba hagyta és végre újra normális lett.
- Várjunk csak. Te most féltékeny vagy?
- Azt meg ki mondta?
- Mielőtt teljesen részegre innád magad, jobb ha tudod, hogy Kim az unokatestvérem. - mondta és a táncolók felé bökött ahol megláttam az említett lányt miközben Harryvel csókolózik. Remek, most jól lejárattam magam. És még csak ki sem tudom magyarázni magam.
- Na várjunk csak...Kim és Harry...járnak? - kérdeztem óvatosan.
- Olyasmi. - mondta Liam mosolyogva. - Nyáron ismerkedtek meg mikor Kim itt volt látogatóban. Szerelem első látásra, de aztán vissza kellett mennie fősulira viszont megígére Harrynek, hogy hamar vissza jön hozzá. És itt van.
Jó valaki ásson el most helyben. Harrynek barátnője volt én meg lefeküdtem vele. Most, hogy fogok szegény csaj szemébe nézni. - Nyugi tudja, hogy  mi volt közted és Hazza között. - szinte olvasott a gondolataimban. - A csókot is meg azt az egy éjszakát is.
Arcom lángba borult miközben arról az estéről beszélt. Nem hittem volna, hogy Harry elmondja neki.
- Szóval tudod.
- Aha. Úgy ahogy azt is, hogy miért nem jártok. Harry szerint bele vagy zúgva egy srácba, de még magadnak sem mered bevallani. Igaz ez?- Én kinyírom, de komolyan. HOgy mert ilyeneket mondani Liamnek?
- Nevet is mondott?
- Azt mondta, hogy elég jól ismerem. - vont vállat egyszerűen, én pedig homlokon csaptam magam. Nekem végem van. - De most hagyjuk ezt. Lyn van kedved táncolni? -nyújtotta felém a kezét én pedig először hezitáltam, de végül a tenyerébe csúsztattam és a szőnyegre húzott.
Pont egy lassú zene indult és szokász szerint elvesztem barna szemeiben miközben kezeit gyengéden a derekamra csúsztatta és magához húzott. Mosolyogva tekertem kezeimet a nyaka köré és lassan forogni kezdtünk. Annyira jó érzés volt Őt ilyen közel tudni magamhoz. Észre sem vettem és a fejem a mellkasán pihent a kezei pedig a hátamat simogatták.
Bár soha ne lenne vége a dalnak és örökre így maradhatnánk...

15

 Sziasztok itt a friss rész. Viszont egy szomorú hírt kell közölnöm. Elvileg holnap lejár a jelenetkezési határidő a novellára és utána be kellene már küldenetek. De eddig négyen jelentkeztetek és akár, hogy is nézem ezt így nem éri meg elkezdeni. Szóval sajnálom, de így a versenyt lefújom. persze ha esetleg ma még olyan öten jelentkeznétek szó nélkül indulna. Addig is komizniiii

BROOKLYN

Mikor Harryvel leértünk a konyhába, hogy csatlakozzunk Liamhez az ajtóban mind ketten megtorpantuk ugyani az egész úgy nézett ki mintha bomba robbant volna. Mindenhol Lux játékai voltak meg konyhai eszközök, Liam pedig tanácstalanul nézte ahogy a kislány a fejére akar húzni egy tányért.
Még, hogy én ebbe a dilinyósba vagyok szerelmes. Előbb ugranák bele a Temzébe mint, hogy a szemébe mondjam azt, hogy szeretlek. Hisz még arra sem képes, hogy egy két éves kislányra vigyázzon. Ilyenkor gondolkozok el azon, hogy hogyan voltam én képes csókolózni vele.
- Liam Te meg mi a francot csináltál? - szikrázott Harry szeme mikor kivette Lux kezéből az edényt és mérgesen az asztalra tette. Persze Lux rögtön ordítani kezdett mire Harry befogta a fülét és tanácstalanul rám nézett.
Miért hiszi azt, hogy én tudok segíteni neki? Még csak testvérem sincs. Soha életemben nem kellett vigyáznom egy kisbabára.
- Elmentem a mosdóba és mikorra vissza jöttem így nézett ki minden. - panaszkodott Liam és sajnálkozva lesütötte a szemét. Remek apa lesz belőle mondhatom. Csak úgy magára hagyni egy babát. Van esze. - Pedig nem volt több egy percnél.
- Anya ki fog nyírni. - csóválta meg a fejét Hazza és leült egy székre majd kezébe temette az arcát. - Megint hallgathatom azt, hogy felelőtlen vagyok.
- Majd rendet rakunk. - vontam vállat és megfogtam az egyik eldobott játékot, de mikor a kezembe fogtam Lux oda mászott hozzám és kikapta a kezemből majd jó messzire hajította.
- Ja azt elfelejtettem mondani, hogy nem enged rendet rakni. - jutott eszébe Liamnek és Luxra bökött. - Akár mit megfogsz kiveszi a kezedből és eldobja.
- Vettem észre. - mondtam gúnyosan Liamnek, Harry pedig rögtön felállt és közént állt.
- Ne, hogy elkezdjetek nekem most itt veszekedni. - emelte fel a hangját idegesen majd elkezdett körbe járkálni a konyhába. Pedig szívesen vágtam volna még dolgokat Liam fejéhez. Hisz már olyan rég csesztettem.
Lopva ránéztem és észre vettem, hogy már eltűnt a monokli a szeme alól. Újra el tudok veszni mogyoróbarna szemeiben. Na jó ilyenre nem szabad gondolkoznom.
Harry hirtelen megállt az arca pedig felragyogott. - El kell altatni Luxot és simán rendet tudunk rakni míg anyáék haza érnek!
- Mégis hogy? Ha nem vennéd észre tele van energiával. Nem olyan egyszerű, hogy lefekteted és elalszik. - csóválta meg a fejét Liam, Harry pedig ismét elkomorult. Isten fiúk, még csak gondolkozni sem tudnak.
- Hova szokják vinni a szülők a kicsiket, hogy fáradjanak el? - húztam fel a szemöldökömet a két srác pedig értetlenül rám bámult.
- Beteszik a Toy Storyt, hogy nézze?
- Vesznek neki egy macskát?
Homlokon csaptam magam. Toy Story? Macska? Ez most komoly? Jó, hogy nem azt mondják, hogy vigyük el egy moziba valamilyen horror filmre.
- Idióták. - csóváltam meg a fejem. - Olyanról még nem hallottatok, hogy játszótér? - húztam fel a szemöldökömet nekik pedig rögtön leesett.
- Jó ötlet Brook. - veregette meg a hátam Harry én pedig büszkén kihúztam magam. - Te és Liam elviszitek Luxot én pedig addig rendet rakok. - csapta össze a kezét mi pedig Liammel egymásra néztünk.
Én nem pont arra céloztam, hogy én fogom elvinni hanem arra, hogy Ő. Ráadásul nem Liammel kettesben. Ne már. Én még élni akarok.
De Harryt nem érdekelte a tiltakozásunk. Betette Luxot a kocsijába és szó szerint kinyomott minket az ajtón ráadásul még kulcsra is zárta nehogy vissza tudjunk fordulni.
Így aztán egymás mellett elindultunk egy közeli játszótérre. Mikor oda értünk Liam, kivette Luxot a kocsiból és bele ültette a homokozóba a többi gyerek közé végül pedig leült mellém a padra, hogy szemmel tudjuk tartani a kislányt. Egyikünk sem szólt semmit szóval nem volt valami élvezetes program.
- Szóval akkor most Te és Harry együtt vagytok? - kérdezte egy idő után én pedig meglepődtem a kérdésén. Miért érdekli ez Őt?
- Ezt meg honnan veszed? - húztam fel a szemöldökömet és különös módon kerülte a pillantásomat.
- Csókolóztatok a kórházban meg aztán ott volt az-az eset Austinnal...- túrt bele a hajába. Magamban jót mosolyogtam rajta mivel teljesen zavarban volt.
- Akkor ezek szerint most veled is járnom kéne mert összeverekedtél miattam Tylerre. - gondolkoztam el és észre vettem, hogy lángba borul az arca. - Egyébként már veled is csókolóztam mégsem jártunk.
- Úristen Lyn mikor volt már az. - csóválta meg a fejét és végre rám nézett. Szóval Ő már legszívesebben elfelejtené. Nekem nem megy ilyen könnyen mivel valahogy minden éjjel gondolok rá. Pedig azon vagyok, hogy elfelejtsem.
- Bocs, nem tudtam, hogy azon vagy, hogy felejtsd el. - emeltem fel a kezeimet védekezés képpen és valahogy rosszul esett erre gondolni. A lányok nem szokják elfelejteni az első csókjukat úgy ahogy azt sem mikor elveszítik a szüzességüket. Az utóbbit én elfelejteném mivel Tylerrel nem volt a legjobb, de már mindegy.
- Mégis, hogy felejtsem el az első csókom? Kizárd dolog még akkor is ha most az agyamra mész. - mondta és elmosolyodott ami az én jelenlétemben nagy dolognak számított.
- Az előbb Lynnek szólítottál. - suttogtam és lehajtottam a fejem. Ezt a becézést még ovis korában adta mivel nem tudta kimondani azt, hogy Brooklyn. Aztán valahogy rajtam maradt és rajta kívül senki másnak nem engedtem meg, hogy úgy szólítson. - Azt hittem elfelejtetted.
- A legjobb barátom voltál és akár hiszek akár nem még most is úgy tekintek rád még akkor is ha Te utálsz engem. A barátaimat soha nem szoktam elfelejteni. - nézett a szemem közé nekem pedig rettentő jól estek a szavai, de egy kicsit szégyelltem is magam.
- Soha nem utáltalak...csak ez itt már nem Wolverhamton. - sóhajtottam fel és valamiér el akartam neki mondani, hogy miért bántam ilyen bunkón vele. - Itt nem olyan élet van. Magányos voltam és barátokat akartam és...- nem tudtam befejezni mert Lux totyogott oda elénk és elkezdett a szökőkút felé mutogatni.
- Ezt a beszélgetést még befejezzük. - kacsintott Liam és felvette a lányt én pedig gondolkozva utánuk mentem.
Mosolyogva néztem ahogy Liam oda viszi tiszta közel a szökőkúthoz, de mivel abból abban a pillanatban nem jött víz szomorúan vissza jöttek és a kezembe nyomta Luxot én pedig beleültettem a kocsijába pont akkor mikor Liam tetőtől talpig csuron víz lett mivel pont a szökűkül alatt állt.
Hangosan kitört belőlem a nevetés miközben Liam ázott alakját néztem. Bosszúsan megindult felém én pedig rosszatt sejtettem.
- Te  kinevettél? - kérdezte és minél közelebb került hozzám.
- Úgy nézel ki mint Tarzan mikor vizes a haja. - fogtam a hasamat a nevetéstől Ő pedig megindult felém és magához akart szorítani, hogy én is vizes legyek.
Az egész tér az én visítozásomtól volt hangos mivel Liam kergetett, de ő sokkal gyorsabb volt nálam ezért egy adott pillanatban mögém ugrott és a hátára kapott majd meg sem állt a szökőkútig ahol velem együtt beleugrott a vízbe.
Mindenki minket nézett sőt sokan még fényképeztek is mivel ilyet minden nap nem látni, hogy két tini a szökőkút vizébe próbálják bele fújtani egymást. Boldogan fröcsköltük egymást és nyomtuk bele a fejünkbe.
Amióta itt vagyok Londonban most nevetek igazán. Liam vissza hozta a gyerekkoromat ahol vele voltam és boldog voltam. Nem érdekelt, hogy csurom víz vagyok mivel jól szórakoztam és még csak meg sem kellett játszanom magam. Önmagamat adtam és eszem ágában sem volt hazudni és ezt Liamnek köszönhetem...

14

 Sziasztok. Először is elnézést akarok kérni mivel aki tegnap éjszaka feljött az látott egy 17. fejezetet és még komiztak is xD nos véletlenül mikor feltettem piszkozatként közzé is tettem. Tudom ilyen béna is csak én lehetek, na mindegy. Ez az igazi kövi rész az majd később jön de aki olvasta annak már nem lesz meglepetés :P komizni ér

BROOKLYN
Hajnalban vagy inkább reggel a telefonom csengésére keltem. Mikor megmozdultam rájöttem arra, hogy Harry mellkasán fekszek. Lopva rápillnatottam és láttam, hogy még alszik, de a szája így is mosolyog. Egy szemétláda vagyok. Most boldog, de mi lesz akkor ha rájön arra, hogy ennek az egésznek semmi jövője nincs?
Mikor felkeltem róla és magamra tekertem a takarót éreztem, hogy kezei a derekamért nyúlna és húznak vissza.
- Hova mész? - kérdezte álmos hangon.
- Csörög a mobilom. - mondtam és a földön megtaláltam a szoknyámat aminek a zsebébem a telefonom volt. Mikor nagy nehezen kihalásztam kis híján felsikoltottam mikor megláttam rajta anya nevét. Francba totál elfelejtettem felhívni őket, hogy nem megyek haza. Most mi a csodát fogok hazudni? Apa kinyír ha megtudja, hogy egy srácnál aludtam. Utálja Őket mint minden normális apa.
Gyorsan szedtem a levegőt majd nagy sokára felvettem a készüléket és anya máris kiabált.
- Brooklyn Jones hogy képzelted azt, hogy csak úgy lelépsz és még csak nem is szólsz. Tudod mennyire aggódtunk érted egész éjszaka? - kiabált én pedig most örültem, hogy nem kell vele szembe állnom. Még telefonon keresztül is rossz hallgatni.
- Bocsi, csak elvesztettem az időérzékem. - mondtam nyugodt hangnemben.
- Mégis hol vagy? És miért nem mondtad, hogy nem jössz haza? - folytatta tovább. Na most légy okos Brook. Hogy hol voltam az éjszaka? Egy srác ágyába hemperegtem akit még csak nem is szeretek,  de ez nem is zavar meg élveztem.
- Öhm...hát...a csajok áthívtak tanulni aztán bekapcsoltunk egy filmet a végére pedig elaludtunk. - hazudtam és éreztem, hogy Harry mellém mászik és halkan felnevet majd apró puszikat nyom csupasz vállamra amitől libabőrös lettem.
- Hívd ide a szüleit. Beszélni akarok velük, hogy elnézést kérjek amiért nem vittelek haza. - a vér megfagyott az ereimben és kalapáló szívvel néztem Harryre aki nem értette mi ütött belém. És egy remek ötletem támadt.
- Hát Eleanor apukája épp most itt van. - nyögtam ki nagy nehezen és Harry felé tarottam a mobilom aki nem értette, hogy mit akarok vele. - Gyerünk beszélj az anyámmal! - parancsoltam Ő pedig hatalmasat nyelt, és elvette a telefont majd megköszörülte a torkát.
- Halló itt Mr. Parker. - próbált mély hangon beszélni ami elég vicces volt. Szerencsére nem kellett sokat beszélni mivel csak bólogatott. - Hamarosan haza megy a lánya. Higgye el itt jó kezekben van. - mondta még végül majd gyorsan letette és rám ugrott.
- Ej-ej Brook hogyan voltál képes bealudni azon a filmen? Annyira unalmas volt? - kérdezte vigyorogva és megcsókolt.
- Inkább izgalmas. - válltak el az ajkaink és újra vissza dőltünk az ágyba. Harry a mellkasomra feküt én pedig a göndör tincseivel játszottam. - Úgy imádom a göndör hajod, de a zöld szemeidet annál is jobban. - és ez igaz volt mivel tényleg így gondoltam.
- Igen? - nézett rám mosolyogva. - Tudod az én szemembe Te már első pillantás óta tökéletes vagy.
- Harry ugye tudod, hogy ez az egész nem változtat semmit? Én még mindig nem érzek irántad semmit. - mondtam ki a fájó szavak Ő pedig bólintott egyet. Nem akarok gonosz lenni hozzá, de jobb ha tudja az igazat...

○○○

Szombat reggel a telefonom csörgésére keltem. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és bosszúsan az asztalom felé sétáltam ahol a telefonom volt. Ki olyan hülye aki képes engem korán reggel felkelteni? Mikor oda értem meglepetten láttam, hogy a kijelzőn Harry neve virít.
- Ajánlom, hogy fontos legyen Hazza mert ha nem az akkor búcsúzhatsz a golyóidtól. - sziszegtem a fogaim közt és hallottam ahogy felnevet. - Mit akarsz?
- Te. Én. Ma. És az unokatesómra fogunk vigyázni. - mondta én pedig össze húztam a szemöldökömet mivel nem értettem.
- Mi van?
- Kérlek segíts vigyázni az unokatesómra mivel fogalmam sincs mit kell vele csinálni, az anyám pedig rám bízta mivel Ő meg elment a nővéremmel. - mondta kétségbeesetten én pedig sóhajtottam egyet.
- Rendben. Fél óra és ott vagyok. - mondtam és letettem a telefont majd elindultam készülődni.
A fél óra egy picivel hosszabb ideig tartott mivel annyira álmos voltam, hogy nem tudtam normálisan elkészülni. Mikor megálltam a házuk előtt rögtön kinyílt az ajtó és már mentem is a szobája felől ahol hangos beszéd szűrődött ki. Rögtön benyitottam és szembe találtam magam Harryvel és Liammel akik épp egy szőke hajú kislányhoz beszéltek mivel sírt. Őszintén megmondva nem is csodálom, hogy ennyire sír mivel ahogy fel volt öltöztetve az katasztrófa volt.
- Ti meg mit csináltatok vele? - kérdeztem szörnyülködve és levettem  a kislány szeméről a fekete napszemüveget és levettem róla a hóruhát. Majd a karomba vettem és elkezdtem dajkálni. - Szegény baba.
- Nos kakaót itattam vele és egyszer csak összecsinálta magát, de úgy hogy az egész nadrágja olyan lett. - mesélte Harry majd tovább folytatta. - És pont akkor jött Liam én pedig megkértem, hogy segítesen felöltöztetni Luxot. - ránéztem Liamre aki csak lesütötte a szemét.
- Én ezek szerint nem is kellek már ide. - tettem vissza az ágyra Luxot majd megindultam az ajtó felé, de a két srác az utamat állta.
- Nem mész Te sehova, úgy ahogy Liam se. Segíteni fogtok nekem! - parancsolta Harry én pedig felhúztam a szemöldökömet.
- Arról nem volt szó, hogy Szőke is itt lesz. - mondta bosszúsan Liam majd megfogta a kicsit és lement vele a konyhába így ketten maradtam Harryvel.
- Miért csináltad ezt? - néztem rá szúrós szemekkel.
- Tudom Brook, hogy Liam miatt nem akarsz velem járni. És ha téged Ő boldoggá tud tenni akkor én nem állok közétek. - nézett a szemeim közé én pedig elfehéredtem. HOgy miről beszél Ő össze-vissza. Még, hogy én szerelmes vagyok Liambe? Na persze.
- Miről beszélsz? Én meg Liam? Na ne nevettes.
- Látom rajtad ahogyan ránézel vagy ahogy Ő néz rád. Izzik köztetek a levegő.
- De Harry akkor mi volt ez az egész ami köztünk volt? - kérdeztem mivel most már tényleg semmit nem értettem.
- Életem legszebb éjszakája amit soha nem fogok elfelejteni. De egyszerűen nem tudnék Liam szemébe nézni. Ő a barátom és sokkal jobban megérdemel téged mint én. Meg aztán úgyis tudom, hogy te engem soha nem szeretnél úgy.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha egy fiú engem le fog rázni. Ráadásul nem Harry. Azt hittem, hogy mindet megtenne értem csak azért, hogy szeressem. Erre kiderül, hogy a barátja fontosabb neki mint az Ő szerelmi élete.
De vajon igaza van. Tényleg a szívem mélyén érzek valamit Liam iránt? Ez olyan abszurd dolog mivel utálom. Vagy csak próbálom hitegetni magam. Fogalmam sincs már semmiről.
- De azért barátok vagyunk ? - kérdeztem és megöleltük egymást majd szétváltunk és elindultunk le a konyhába ahol Liam volt és épp Luxal játszott. Azt hiszem hosszú napnak nézünk elébe...

13

Sziasztok. Sajnálom, hogy ennyi napig nem jelentkeztem, de egyszerűen nem volt erőm írni. Ez a sok hó rendesen lefárasztott. Ígérem mostantól megint megpróbálom naponta hozni a frisst. Ó hát és ez a rész olyan...érdekes lett xD Komikaaat

BROOKLYN
- Ez annyira ciki ami Austinnal történt. - mondta felháborodva Perrie mikor végre kicsöngettek és elindultunk haza felé. Őszintén megmondva én még mindig nem nagyon fogtam fel, hogy mi történ az ebéd szünetben. Nem is Austinon csodálkoztam hanem Harryn. Képes volt miattam szembe szállni egy olyan sráccal aki alig pár napja kórházba jutatta. Minden elismerésem az övé, de komolyan. - Soha nem gondoltam volna, hogy az a kis fürtös fogja pont elintézni a suli legkeményebb tagját. - folytatta.
- Annak a fürtösnek neve is van. - mondtam bosszúsan. Az én szemembe Harry most nagyot ugrott. Már csak az a kérdés, hogy miért csinálta. Jó tényleg megcsókoltam, de én nem érzek iránta semmit. Helyes, aranyos és tényleg szépek a zöld szemei, de nem tudnám elképzelni mellette magam. - Méghozzá Harry. És épp ideje volt, hogy valaki elintézze Austint. - húztam fel az orrom. Még jó, hogy a batárnője pont mellettem lépked.
- Egy hónap elzárást kapott, Styles pedig megúszta egy heti büntetéssel. - mondta Eleanor aki mindig mindent előbb tudott mint bárki más. Remek Harry megint miattam került bajba. Először agyonverik aztán meg a délutánjait a suliban töltheti. - Ha engem kérdeztek nagyon cuki a srác. Csak hát egy lúzer.
- Mondod Te akinek a pasija miatta van szarban. - horkantottam fel, El pedig csak egyszerűen megforgatta a szemeit.
- De akkor is megvédett. Ha már egyszer...
- Hé csajok! - oldalra fordítottam a fejem és Miranda Rynn sietett felénk. Szokás szerint virított a rózsaszín ruhái, a haját pedig ugyan úgy dobálta mint én. Ha jobban megnézem már a járása is olyan mint az enyém. Köszöntsétek Brooklyn Jones klónját csak barna hajjal.
- Szia Miranda. Bocs de ma nem tudlak haza vinni.  - próbáltam lerázni magamról mivel nem bírnám ki ha egész úton azt kellene hallgatnom, hogy milyen tökéletes vagyok.
- Nem azt akartam. - mondta gyorsan és barna szemeit mérgesen rám emelte. - Miért dobtad ki szegényt Tylert? Ma egész nap nekem sírt és azt kérte, hogy próbáljak beszéni veled. - legszívesebben az öklömet nyomtam volna a szájában ugyanis erről elvileg még se Perrie és sem El nem tud.
- Leszarom. Hazudott nekem. - vontam vállat egyszerűen. - Tőlem még a kiránynőnek is sírhat akkor sem fogok vissza menni hozzá.
- Megváltoztál Brook. Még undokabb vagy mint voltál. Csak vigyázz nehogy egyszer ennek a tökéletes életednek vége legyen. - mondta félelmetes hangon Miranda majd sarkon fordult és elsétált. Mérgesen szálltam be az autóba és indítottam be a motort.
- Könyörgöm mond azt, hogy a szakításhoz semmi köze nincs Harry Stylesnek. - nézett rám könyörgően Perrie én pedig nem válaszoltam.
Őszintén megmondva már magam se tudom. Lelkiismeret furdalásom van amiért ennyiszer kevertem bajba szegény srácot. Valahogy meg kell hálálnom neki ezt amit ma értem tett. Mert ha Ő nem lép közbe akkor már rég Austin kocsijába ülök és hagyom, hogy lefeküdjünk. Ideje egyszer a szívem után mennem, de sajnos megint hazugsággal.
○○○
Leparkoltam egy kicsi kertes ház előtt amit Harry egyik osztálytársa diktált le. Hogy miért vagyok én itt? Nos úgy gondoltam személyesen köszönöm meg neki amit értem tett. Ennyivel tartozom neki.
Feszengve szálltam ki az autóból és indultam el az ajtó felé. Soha nem voltam még úgy egy srácnál, hogy az nem számított rám. Lehet be sem enged majd mivel rájön arra, hogy csak kihasználtam.
Halkan bekopogtam majd néhány másodperc múlva megjelent egy hölgy gondolom az anyukája. Arcára mosoly szökött közben pedig a kabátját vette.
- Öhm...Jó napot én Brook vagyok és Harryhez jöttem. Otthon van? - kérdeztem, Ő pedig még mindig mosolygott.
- Szia. Harry már sokat mesélt rólad. - kacsintott egyet én pedig tetőtől talpig elvörösödtem.Vajon mit mondhatott? - Egyébként a szobájában van. Emelet, balra az első ajtó. Szívesen megmutatnám, de már így is késésben vagyok. - kért bocsánatot majd gyorsan elviharzott én pedig csak álltam.
Levettem a kabátomat majd lassan elindultam a megadott helyre. Nagyon otthonos kis ház volt. Pont olyan mint amit én szeretnék. Mikor az ajtó elé értem ismét kopogtam és nagy sokára lépések zaja hallatszott bentől. Majd egy másodperc múlva megjelent előttem Harry teljes életnagyságban, de nem úgy ahogy én arra számítottam.
Farmer nadrágja gombja ki volt kapcsolva, fehér ingje néhol volt csak begombolva ezért betekintést nyerhettem csupasz hasára ami eléggé hívogató volt, ezért inkább gyorsan az arcát kezdtem el kémlelni. Göndör haja még a megszokottnál is kócosabb volt, viszont zöld szemei felragyogtak mikor meglátott. Remek felébresztettem, vagy épp valamilyen csajjal hancúrozott amit kétlek.
- Brook Te meg mit keresel itt? - kérdezte.
- Bocs ha zavarok...
- Dehogy zavarsz. Gyere be. - invitált be a szobájába én pedig mikor beléptem szokatlan rendel találtam szembe magam. Még a szám is tátva maradt mikor körülnéztem. Ez nem normális, hogy egy fiúnak ilyen rend legyen a szobájába.
- Azta. Szép rend. - mondtam Ő pedig lenyomott az ágyára és mellém ült aminek az lett a vége, hogy szemeim megint a hasán kalandoztak. Ezt nem hiszem el fel sem tűnik neki, hogy hogyan van felöltözve? Kellett nekem ide jönnöm. - Nem tudtam, rendmániás vagy.
- Sok mindent nem tudsz te még rólam. - mondta és kacsintott egyet. - Egyébként most rendesen megleptél, hogy csak így betoppantál. Soha nem hittem volna.
- Csak gondoltam ideje lenne megköszönnöm azt, hogy megvédtél Austintól. - néztem a zöld szeme közé amikben néhány másodpercre elvesztem. Ajaj ennek nem lesz jó vége. Uralkodj magadon Brook! - Szóval köszönöm.
- Most hülyéskedsz? Szívesen tettem.
- Jó, de mind ketten tudjuk, hogy soha nem voltunk jóban. Még csak nem is beszéltem veled. Most meg...
- Ha a csókra gondolsz én sajnálom. - sütötte le a szemeit szomorúan. Na ezt megint jól megcsináltam. Azt próbálom neki mondani, hogy élveztem erre Ő félre érti.
- Ne sajnáld ugyanis az a helyzet, hogy én...élveztem. - ismertem be mire Ő rögtön felkapta a fejét és végig mért. Mi ütött belém? Istenem már megint meg fogok bántani egy embert. Akár, hogy is vesszük én nem vagyok szerelmes belé csak szimpán nem bírok uralkodni magamon.
- Ez...ez komoly? - kérdezte félve én pedig bólintottam egyet majd mikor kellő távolság volt köztünk számat az ajkaira nyomtam. Gondolkodás nélkül csókolt vissza viszont most már nem félt tőlem. Ugyanis sokkal bátrabban harapott bele az ajkaimba én pedig túrtam bele göndör tincseibe. Vele annyira más volt csókolózni mint Tylerrel vagy a többi sráccal akikkel az életemben össze kerültem.
Kezei lecsúsztak a derekamra majd néhány másodperc múlva hanyatt döntött az ágyán. És én nem ellenkeztem. Egyszerűen nem tudtam józanul gondolkozni, pedig a szívem azt súgta, hogy nem helyes amit csinálunk. Hagytam, hogy a kezeivel benyúljon a pólom alá és simogassa a hasam közben pedig a nyakamat csókolgassa. Apró sóhajok hagyták el a számat ő pedig csak mosolygott. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam és egy határozott mozdulattal levettem a felsőjét majd újra magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Ne! Nekem ez nem fog menni. - toltam el magamtól mikor a szoknyám alatt volt a keze. ez így nem jó. Nem is ismerem és nem vagyok egy ribanc aki csak úgy lefekszik bárkivel. - Harry Te túl jó vagy hozzám. Hidd el nem olyan vagyok mint amit Te képszelsz.
- De engem nem érdekel. Kívánlak Brook, és tudom, hogy te is engem. - nézett a szemeim közé. Félreérti ezt az egészet. Úgyis csak megbántanám mivel rájönne, hogy én semmit nem érzek iránta. Én nem akarok járni vele.
- Hát nem érted? Én...én nem szeretlek és nem is hiszem, hogy valaha foglak. - az arcát fürkésztem és szinte vártam, hogy kezdjen el ordítozni.
- Nem érdekel. Én képes vagyok rád várni. - mondta majd ismét letámadta a számat. És hagytam magam. Hagytam, hogy levegye rólam a maradék ruhákat és magáéva tegyen. Ami pedig a legszörnyűbb, hogy titkon élveztem is. Én nem vagyok normális. Tönkre teszem az életét és hagyom, hogy olyan dolgokban higgyen ami soha nem fog megtörténni. Mert én soha nem leszek szerelmes belé...

12

Köszönöm a tegnapi komikat és ahogy ígértem itt a friss mivel sok komit kaptam. Szóval ha ehhez is sokat kapok akkor már holnap jön a friss. Amúgy elég izgis rész lett mivel eddig még ilyen szemszögekből soha nem írtam :P Ó és a novella versenyre még mindig lehet jelentkezni. Szóval gyerünk !!!

LIAM
Vigyorogva és jó kedvűen nyitom ki a kórterem ajtaját ugyanis ha jobban bele gondolok nem is volt annyira rossz ez a nap. Igaz Lyn nem csókolt meg, de láttam a szemeiben, hogy nagyon is vágyik rá csak a büszkesége nem engedi. Már nem kell sokat várnom és úgyis a karjaimban fog kikötni és minden olyan lesz mint régen. Jó azt bevallom, hogy amikor az arcomra adott puszit kissé mérges voltam rá mert átvert, de ha most bele gondolok jobb mint a semmi. Ami pedig a legjobb az-az, hogy még sajnált is. Azért szívesen ott lennék amikor Nyálpofának állít. Talán még szakítanak is és akkor tiszta utam lesz.
A kezemet a kilincsre tettem és alig vártam, hogy végre beszélhessek Harryvel ugyanis a többieknek már elmondtam, hogy mi történt a könyvtárban. Már csak göndör hajú barátom nem tud róla.
Louis, Zayn és Niall szorosan a nyomomban volt mikor benyitottam, de néhány lépés után megtorpantam és szinte kővé dermedtem. Még a szám is tátva maradt mikor megláttam, hogy Harry és Lyn csókolóznak.
És a csókolózást most nem úgy értem, hogy egy egyszerű szájra puszi, hanem úgy, hogy rendes nyelves, nyálcserés. Még a szám it tátva maradt és szerintem a nyálam is kicsorgott mivel annyira bámultam aminek hamar vége lett. Ugyanis Lyn rögtön felpattant Harry mellőle, elvörösödött és miközben elment mellettünk motyogott valamit az orra alatt ami a sziára akart hasonlítani. Majd amilyen gyorsan csak elviharzott.
A három srác vigyorogva kikerültek ugyanis én még mindig úgy álltam mint aki elfelejtett járni. Harry és Lyn? Ez most komoly? Itt valami nagyon nem still. Mióta vannak ezek ilyen közeli viszonyban? És hol van Tyler, vagy erről senki nem tud? Én kinyírom Harryt amiért rá merte emelni azt a mocskos kezét. Nem érdekel, hogy a barátom nekem tetszik Lyn ráadásul én már régebb óta ismerem mint Ő. Na jó ez nem kifogás, semmi jogom bele szólni a szerelmi életükbe, de akkor is...
- Haver ezt meg, hogy csináltad? - kérdezte vigyorogva Louis mikor leült egy székre én pedig végre erőt vettem magamon és csatlakoztam hozzájuk. Nem csinálhatom azt, hogy most itt mindenki előtt verem össze. - Smároltál Brooklyn Jonessal!
- Na nem mondod Lou. Képzeld én is rájöttem. - Harry szerintem még maga sem fogta fel, hogy mi történt mivel az úját a szájához érintette és végig húzta rajta.
- Hogyan lehet neked ilyen piszok szerencséd? Ez a csaj jégből van ráadásul soha nem kezdene ki olyanokkal mint mi. - mondta elképedve Niall, Harry pedig büszkén kihúzta magát miközben ült. Én is büszke lennék magamra ha olyan lánnyal smárolhatnák mint Lyn. Soha nem csókolóztam olyan lánnyal mint Ő. Az Ő ajkai annyira puhák és finomak.
- Fogalmam sincs. Épp zenét hallgattam mikor bejött és azt mondta, hogy szakított Willsonnal mivel így elintéztek minket. Meg, hogy mennyire sajnál aztán el akart menni én meg mondtam neki, hogy adjon egy puszit és bele ment. De aztán mikor az arcomhoz ért volna én hirtelen elfordítottam a fejem és számra ment. Azt hittem, hogy elhúzódik vagy hisztit csap, de egyiket sem csinálta ugyanis vissza csókolt. - magyarázta Harry közben pedig úgy vigyorgott mintha valami nagy dolog történt volna. Lyn szakított Nyálpofával és rögtön Harryhez jött vigasztalódni. Most komolyan bejön neki? Na ne máár. Hisz még csak össze sem illenek.
- Nagy dolog. Mindenki tudja, hogy csak játszik veled. - horkantottam fel gúnyosan és erre a kijelentésemre mindegyikőjük felém fordult. - Hahó Te még mindig Harry Styles vagy aki az Ő szemében egy lúzer. Valld be őszintén neked sem tetszik, csak a menősége. - Jó lehet bunkón fogalmaztam, de ez most kikivánkozott. Rettentő mérges vagyok most rá és nem érdekel ha megutál.
- Honnan tudod? Lehet elege van már az olyanokból mint Nyálpofa és a haverjai. Kell neki egy kis változatosság. - pacsizott le Zayn, Harryvel és megveregette a vállát. Szóval mindenki örül csak én nem.
- Mit vagytok úgy oda, hisz ez csak egy ártatlan csók volt, semmi jelentősége...- kulcsoltam össze a kezeimet és szerintem magamat próbáltam nyugtatni. - Harry úgysem érez iránta semmit ezt mindenki tudja. Csak egy éjszakára kellene neki aztán dobná...
- Hogy mi? - szóltal fel Harry és csúnyán rám nézett, volt valami fura a szemeiben. - És mi van akkor ha nekem nagyon is tetszik? És nem csak a menősége miatt hanem tetszik mint lány? - újból sokkos állapotba kerültem. Még mit kell megtudnom ma? Kényelmetlenül éreztem magam mivel totál lejárattam maga.
- Nekem soha nem mondtad...- próbáltam mentegetőzni.
- Miért érdekelt volna? Te állandóan azzal voltál elfoglalva, hogy próbáltad befeketíteni előttünk. Pedig én már első óta ismerem és szeretem. - mondta fagyosan én pedig ismét horkantottam egyet. Nálam régebb óta biztos, hogy nem ismer. Viszont ezt most megszívtam ugyanis a Göndörke tényleg fülig szerelmes bele. Ez most jól megkaptam. Harry a barátom nem fogok vele ilyen hülyeség miatt összeveszni. Lehet Lyn is ugyan így érez iránta mert, hogy irántam nem érez semmit az biztos.
- Ideje indulnunk. Majd még holnap is jövünk. - állt fel Zayn és egymás után kimentek az ajtón és így csak négyszemközt maradtunk. Rosszul éreztem magam amiért ilyen ronda dolgokat vágtam a fejéhez.
- Ne haragudj Harry csak tudod, hogy én mit gondolok róla. - néztem rá sajnálkozva Ő szájára pedig megint vigyor szökött. - Nem akarom, hogy szenvedj miatta.
- Nem fogok. Annál nekem több eszem van. - kacsintott egyet én pedig vége elmosolyogtam magam. Azt vesszük nem is olyan vészes a dolog. Harrynek kijár már a boldogság és ha ezt Lyn mellett megkapja akkor nincs bele szólásom.
Intettem egyet majd becsuktam magam után az ajtót és Louba ütköztem aki az ajtó mellett állt. Zaynek és Niallnak már nyoma sem volt. Elindultunk a folyosón Louis pedig megszólalt.
- Hogy vagy? - kérdezte barátságosan én pedig nem értettem a kérdését ezért érdeklődve fordultam felé.
- Miért kérded? Amúgy jól. - válaszoltam ő pedig felnevetett.
- Harry és Brooklyn csókolóztak Te pedig megláttad. És mind ketten tudjuk, hogy érzel iránta. - na most már minden érthető. El is felejtettem, hogy Lou mindent tud.
- Harry a barátom és nem fogok vele Lyn miatt veszekedni. Először fájt, de az-az előtt volt mielőtt megtudtam azt, hogy Harry már évek óta szerelmes belé. Nekem fontosabb a barátságunk mint az, hogy egy lányon veszekedjünk. - vont vállat egyszerűen és Zaynék után indultunk...

HARRY
Csütörtökön hagytam el a kórházat, de suliba csak hétfőtől mehettem aminek most nem örültem ugyanis minél előbb szerettem volna beszélni Brookkal. Amióta megtörtént az incidens szinte madarat lehetett volna velem fogatni. Soha életemben nem voltam még ennyire boldog azonban Niallnak abban igaza van, hogy ez még nem jelent semmit. Lehet csak már én gondolok túl előre. Azonban Liamnek akkor sem lesz igaza, ugyanis Brook szerintem nem játszana velem. De ha mégis akkor kiélvezem az összes vele töltött pillanatot. A gimi első évétől arra vágytam, hogy jöjjön el velem csak egyszer randizni. És ez most megtörtént. Vagyis nem a randi de a csók igen.
○○○
Héfőn mikor kiszálltam Lou autójából és elindultam a srácok után mindenhol Brookot kerestem, de valahogy nem találtam meg. Mikor a szekrényeknél voltunk pont akkor csöngettek be ezért órára kellett mennem.
De mikor a biológia terem előtt mentem el pont akkor jött velem szembe. Szokás szerint gyönyörű volt és mikor meglátott küldött felém egy sugárzó mosolyt és láttam az arcán a megkönnyebülést.  Összes félelmem elszállt ugyanis egész hétvégén az járt az eszembe, hogy mi lesz ha letagadja az egészet. Most már tudom, hogy tévedtem. Ez a mosoly mint elmond.
- Hős szerelmes azért ne felejts el pislogni. - nevetett Niall én pedig észbe kaptam és játékosan megböktem.
Egész nap azt vártam, hogy mikor lesz ebédszünet ugyani akkorra terveztem, hogy beszélek vele. Milyen szerencsés Liam, hogy szinte az össze órája akkor van mint neki.
- Nem akarsz cserélni velem? - kérdeztem mikor leültünk a megszokott helyünkre és a termet vizsgáltam, hogy hol van Brook. Liam érdeklődve figyelt és fogalma sem volt róla miről beszélek.
- He? - kérdezte és a szájába tett egy sült krumplit.
- Akár mikor láthatod Brookot és beszélhetsz vele. - mondtam csalódottan.
- Most komolyan Hazza, láttál Te már engemet normálisan beszélgetni Brooklyn Jonessal? - húzta fel a szemöldökét. Az is igaz. Ők ketten képesek lennének megölni egymást. Nem értem, hogy mi baja van Liamnek Brookkal.
- Én még nem. Még kémián is úgy ülnek, hogy egy harmadik személy beférne kettőjük közé. - vigyorgott Zayn.
Valahogy nem volt kedvem enni ugyanis Brooknak még nyoma sem volt. Egészben az volt a leg rosszabb, hogy a focisták sem voltak itt. Remélem nem békültek ki mert akkor csúnya világ lesz. Most, hogy már ilyen közel vagyok hozzá nem fogom engedni, hogy egy olyan srác mint Tyler Willson lecsapja a kezemről.
Felvettem a táskámat a földről és azt mondtam, hogy mosdóba kell mennem, de eszem ágában sem volt oda menni. Helyette a szekrényét vettem célpontban ugyani úgyis szüksége lesz a könyveire szóval oda kell jönnie.
Gyorsan mentem a folyosókon míg végül elértem oda ahol az övé volt és meglepetten pillantottam meg, ahogy Brook épp a folyosó közepén veszekszik Austinnal aki miatt kórházba kerültem és Miranda Rynnel. Az a csaj állandóan Brookot utánozza mivel annyira irigyeli.
Elindultam feléjük és most már hallottam, hogy miről folyik a beszélgetés.
- Gyerünk Brook. Most, hogy Tyler dobott szingli vagy szóval nyugodtan el jöhetsz velem egy körre. Van hely az autóm hátsó ülésén. - még a hátamon is felállt a szőr mikor meghallottam ezt. Na persze ebből Ő nem eszik.
- Bocsi, de gorillákkal nem kefélek. Nem vagy az esetem. Te túl nagydarab vagy hozzám képest. - válaszolta fagyosan Brook és össze kulcsolta a kezeit a melle alatt. Austin elkezdett vicsorogni én pedig magamban jót nevettem rajta. Ezt most jól megkapta.
- Jaj cica, mindketten tudjuk, hogy téged nem érdekel a külső. - kezdett el nyalizni Austin és kezeit Brook derekára tette és minél közelebb húzta magához. Kezeim ökölbe szorultak ahogyan azt néztem ahogyan szegény lány próbál elhúzódni.
- Engedj el Austin mert sikítok. Undorodok tőled nem fogod fel? - próbált szabadulni Brook, de Austin minél durvább volt.
Ledobtam a táskámat a földre és elindultam feléjük. Senki nem bánhat így egy lánnyal, ráadásul nem Brookkal.
- Hé Ősember, nem hallottad mit mondott? - álltam villogó tekintettel Austin mellett és ugyan úgy mint néhány napja megint farkasszemet néztük. Annyi különbséggel, hogy most nem ijedek meg tőle.
- Nem kaptál már eleget Styles. Kevés volt amit kaptál. Szeretnél még kirándulni a kórházban? - röhögött fel és elkezdte tördelni az újait. Már épp lendítette volna a karját. De én gyorsabb voltam nála ezért egy gyors mozdulattal az arcába ütöttem Ő pedig hátra esett és elkezdte a vérző orrát fogni.
- Tessék most már Te mehetsz kirándulni a kórházba Ősember.- álltam fölé vigyorogva és mosolyogva ránéztem Brookra aki még mindig a szája előtt tartotta a kezét, de mikor észrevette hogy nézem a szemei felragyogtak.
Épp oda akartam volna menni hozz mikor a fél iskola körénk állt és kérdezősködtek, hogy mi történt mivel akkor zajt csaptunk. Majd a tanárok mindenkit beküldtek az osztályába így kénytelen voltam búcsút vetni Brooknak. Most azonban akkor is büszke vagyok magamra mivel megvédtem...